Nálam ez leginkább csajhoz köthető.. ..de hát ez van.. 14 évesen még nem tudhatod, (meg szívás is), ha akkor találkozol azzal, akiről utólag tudod, hogy ő lehetett az igazi..
de elküldtem :s
Hasonló témák:
Mi volt az tet, amit már másnap megbántál de már késő volt. Mi volt az, ami sokáig hatással volt az életedre. Amit szívből megbántál és többé nem követnél el.
Nálam ez leginkább csajhoz köthető.. ..de hát ez van.. 14 évesen még nem tudhatod, (meg szívás is), ha akkor találkozol azzal, akiről utólag tudod, hogy ő lehetett az igazi..
de elküldtem :s
Hasonló témák:
Ennyi év után azt mondod, hogy elszalasztottad az igazit, akkor az tényleg az lehetett.
Nekem is van kettő ilyen dolog is amivel nagyon melléfogtam. Ha visszapörgethetném az időt biztos másképp döntenék. Az egyik, hogy az informatika sulit feladva (nem tanultam tovább) elmentem inkább hivatásos katonának. Személyiségem kb. 100%-osan ellenkezik azzal amilyennek egy jó katonának kellene lenni. Figyelmeztettek is rá, hogy "nem neked való". Képzeljetek el egy embert, aki mindig mosolyog (mint aki egész nap be van lőve), szereti a komolytalanságot, elítéli az erőszakot, és nem utolsó sorban utálja ha meg akarják mondani mit csináljon. Na ez vótam én. Sikeresen leszoktattak az örökös vigyorról az arcomon, és sok (értelmetlen) parancs , parancs, parancs és alázat, elvtelenség, amit szintén nem csippantok. Fujjj!!!! Nem az elpazarolt éveket bánom, meg azt hogy feladtam azt a pályafutást amivel most boldogabb lehetnék, hanem mert soha el nem múló nyomokat hagyott bennem. Tudom sosem leszek már a régi, aki voltam, és ennek csak ez az egy oka van. Évekig kínoztam saját magam, mire rájöttem, hogy hülyeséget csinálok.
A másik egy érdekesebb. Középsuliba a pszichológia volt az egyik hobbim. Elkezdtem halomra olvasni az ezzel foglalkozó könyveket, elsősorban hétköznapi pszichológia, ön és emberismeret. Egyszer csak rádöbbentem, hogy sok olyan dolgokat tanultam amit kár volt megtudni. Kár volt megtanulni bizonyos dolgok mögé látni, megérteni és ezzel manipulatívvá válni. Nem haszontalan volt, továbbra is szertem, csak már nem merek ezekről a dolgokról olvasni.
No de ezek ellenére fel a fejjel
Ezzel azért vigyázz!
Amikor még a pszichológia nagy dolgait (és egyben filozofálást) teljesen komolyan veszed, (tudom, hogy komoly meg minden, mert megmondja miért van, így nézve a biosz is komoly.. sőt, félelmetes az a profizmus) addig szerintem, pont addig jó.. azt jelenti, hogy még nem jelentkezett az idősebb korral járó kiégettség.. még jól működik a fantáziád, ami csodálatos dolgokat hoz elő az emberből.. még nem látod túl egyszerűnek a világot..
régen én is sokat olvastam pszichológiát.. meg filozofáltam.. haverokkal, egyedül.. aztán rá kellett jönnöm, hogy sokkal egyszerűbb minden..
szerintem..
Üdv
Életem legnagyobb hibája az volt.. ( nem is rég ), hogy beleszerettem másfél éve egy lányba.. és még manapság is rengeteget gondolok rá és eszembe jut sok minden miatt és sajnálom ahogy a dolgok alakultak...De ennek ellenére úgy látom, hogy elég nagy hiba volt, mert ha nem találkozok vele, akkor nem szeretek bele és most nem szenvednék! Ha értitek.. na mind1
Jó éjt!
Az, hogy életem nőjének nem mondtam el időben, amit iránta éreztem.Most összejött valakivel, egy senkivel, aki csak kihasználja, de ő nem veszi észre, mert még tapasztalatlan. Hát ez nem csak az én, hanem más életére is rányomja a bélyeget. Pedig ha elmondom neki, már talán el is vettem volna.
De ilyen az élet. Csalódások sorozata, néha egy kevés, egy nagyon kevés jóval.
Sajna azóta, hogy elmondtam neki a véleményem, csak megutált. Már rám se néz, nem is beszél velem.Nem nyitja elég nagyra a szemét, hiába nyomok oda neki egy szemtágítót. Makacs, mint mindig. Talán nem is hozzám való. Elvégre önfejű, makacs, semmi alázat nincs benne. De velem megváltozott volna. Ezektől eltekintve rengeteg jó tulajdonsága volt, amit nagyra értékeltem:kedves, vonzó, segítőkész, házias, szereti a szépet, és sorolhatnám. A végén úgy is csalódik majd, én meg jöhetek majd azzal, hogy: "Megint igazam volt, megmondtam előre!"
De talán az lenne a helyes, ha inkább hagynám, hogy ő jöjjön erre rá.
Két dolgot nem szabad csinálni (lehet, hogy többet sem): ha kiderül, hogy neked van igazad, azzal jönni, hogy"ugye, megmondtam előre!". A másik meg a "majd én megváltoztatom"-effektus. Nem így van. Bölcs barátnőm mondta egyszer, hogy a házasság nem szanatórium: a házasságban egészséges emberek mennek tönkre, ha meg eleve baj van velük, a házaságtól nem fognak meggyógyulni. Ugyanez igaz lehet a gyerekvállalásra. A gyerek sem arra való, hogy majd "rendbe tegye" az elrontott vagy romló kapcsolatot. Jaj, nem akarlak ám elijeszteni.... igenis, vannak jó házasságok, csak nem látszanak (Gyökössy Endre). Mármint kívülről nem feltűnőek. Te azért fel ne add!