bonyolult kérdés, ha lesz időm akkor leírom a véleményem.
az ui-t kéretik betartani. köszi.
A két dolgot azért raktam egybe, mert (szerintem) a vita szempontjából (meg más szempontból is) szorosan kötődnek egymáshoz.
1. kérdés: Mi a véleményetek az eutanáziáról?
Itt külön érdekelne a passzív és az aktív eutanázia esete is.
(Aki esetleg nem tudja, melyik mit jelent, annak röviden:
- Aktív eutanázia az, mikor tevőlegesen ölik meg az embert. Teszem azt végleg elaltatják méreggel vagy hasonlóval.
- A passzív az, mikor nem tartják tovább életben, hanem hagyják meghalni, viszont fizikálisan nem ártanak neki. Tehát pl. lekapcsolják a lélegeztető gépről.
Bővebben itt találhattok infót róla: wiki)
És persze külön jön az az agyalás arról, mikor a beteg saját magát öli meg (vagy passzív esetén maga kéri, hogy vegyék le a gépről), meg arról, amikor mások döntenek helyette, mert ő már nem tud (pl. orvosok, hozzátartozók).
Elfogadható az aktív, Elfogadható a passzív? Elfogadható, ha a beteg dönt, vagy más is dönthet helyette? Gyerek esetén mi a helyzet? Esetleg egyik sem fogadható el?
Ha igen, miért? Ha nem, miért?
2. kérdés: Mi a véleményetek az öngyilkosságról?
- Itt részben az is érdekel, hogy arról az emberről mi a véleményetek, aki öngyilkosságot követ el.
- De az is érdekelne, hogy a társadalom ehhez való viszonyulásáról mi a véleményetek. Bele szabad-e (kell-e) szólnunk mások életébe? Szabad-e (kell-e) döntenünk helyette és rákényszerítenünk az akaratunkat?
- Bónusz kérdés (kicsit mellékszál) ezen belül: Mi a véleményetek azokról, akik fenyegetőznek öngyilkossággal (de nem teszik meg valamiért, vagy még nem teszik meg)?
A fentiekből adódik a topik fő kérdése: Melyik fontosabb az alábbiak közül?
1. Az ember élethez való joga?
2. Az ember szabad döntéshez (személyes szabadsághoz), esetleg tisztességes halálhoz (emberi méltósághoz) való joga?
Ui.: Arra kérnék mindenkit, hogy az öngyilkosságra felbujtást lehetőleg kerüljük majd, mert az (ha jól sejtem) mifelénk törvénybe ütközik. Azért írom ezt, mert esetleg a vita hevében még a végén valaki olyat ír, amit nem szabadna.
bonyolult kérdés, ha lesz időm akkor leírom a véleményem.
az ui-t kéretik betartani. köszi.
Jó téma. mihelyt jut rá időm, írok valamit.
Piszok mérges vagyok. Elszállt minden, amit leírtam, mert nem léptem be előtte, csak az e-mailemből léptem be. Azt sem tudom már, mit írtam!
Először egy olyan eset jutott eszembe, ami nagy port kavart föl néhány évvel ezelőtt. Egy anya megölte a gyermekét, mert annak elviselhetetlen fájdalmai voltak és az anya nem bírta nézni a gyerek szenvedését. Én nem tudom elítélni ezért.
Persze, most az eutanáziáról van szó. Szerencsére még nem voltam olyan helyzetben, hogy engem kért volna meg valaki arra, segítsek neki meghalni. Azt hiszem, nem tudnám megtenni, mert gyilkosnak érezném magam utána. De ha más teszi, nem tudom elítélni érte ( persze, ha tényleg arró van szó, hogy az a szenvedő ember ragaszkodik ehhez a megoldáshoz). Pl. Az angol beteg c. filmben el tudtam fogadni ezt a megoldást. Viszont láttam nem is egy olyan szörnyű filmet, ahol úgy követtek el gyilkosságot, hogy annak a szerencsétlennek esze ágában sem volt meghalni, de képtelen volt védekezni vagy segítséget hívni.
Az öngyilkosságról: Aki öngyilkos akar lenni, nem örömében teszi, hanem azért, mert valami baja van. Az egészséges elme és test nem akar elpusztulni. Gondoljatok az életösztönre. Ha valaki ezzel a gondolattal küszködik, azon segíteni kell valahogy, mert nem egészséges. Úgy emlékszem, életemben kétszer éreztem úgy, hogy meg szeretnék halni. Jó, hogy nem sikerült. Aki öngyilkos gondolatokkal foglalkozik, az nagyon kiszolgáltatott és védtelen. Önmagát nem tudja a saját hajánál fogva kihúzni a bajból. Szüksége van külső segítségre.
Nem szabad és nem kell másokra rákényszerítenünk a magunk akaratát. De egy sérült ember nem biztos, hogy jól látja a saját helyzetét. Ha saját maga ellen fordul, akkor meg kell próbálni segíteni. Felelősek vagyunk másokért is - egy bizonyos határig.
Akik öngyilkossággal fenyegetőznek, nagyon önző és erőszakos emberek, úgy gondolom. Nincs joguk rettegésben tartani a környezetüket ilyen fenyegetésekkel. A legrosszabb a gyerekeknek lehet a helyzete egy családban.
Egyelőre ennyit gondoltam, meg az időm is elfogy. Most ti jöttök.
Az öngyilkosság megelőzhető. De csak a leendő öngyilkos tudja megelőzni a saját öngyilkosságát, senki más. Azzal tudjuk megelőzni saját öngyilkosságunkat, hogy mindig új célokat tűzünk ki. Az élet értelme az, hogy mindig legyen valamilyen célunk. Akinek nincsenek céljai, nem látja az élete értelmét, az lesz öngyilkos. Tehát tűzzünk ki bátran célokat! (Az öngyilkosokat nem tudom elítélni, mert ők lelki betegek, és senkit nem szabad a betegsége miatt elítélni. De megérteni sem tudom őket, mert meg tudták volna előzni a bajt, ha célokat tűznek ki saját életükben.)
Eutanázia: ezt nem tudom, hogy szabad-e. A beteg semmiképpen se döntsön a saját sorsáról, mert aki tud dönteni, az elég egészséges ahhoz, hogy tovább éljen. A hozzátartozók se döntsenek, mert a hozzátartozó legtöbbször örökös is, ezért anyagi érdeke fűződhet a beteg halálához. (Nem biztos, hogy fűződik, de fűződhet!) Csak az orvosnak engedném, hogy döntsön, ő azért tanult évekig az egyetemen, hogy el tudja dönteni a beteg túlélési esélyeit. Ha csak a szenvedéseit hosszabbítaná meg az életben tartással, akkor jobb az eutanázia. De csak a passzív eutanáziát (gépről lekapcsolás) fogadom el, az aktív eutanázia gyilkosság, vissza lehet élni vele (annak is adhat méreginjekciót az orvos, aki még élhetne). A passzív eutanázia viszont nem gyilkosság, csak a lélegeztetőgépet és a rákapcsolt embert kímélné vele az orvos. És a lekapcsoláskor még az is kiderülhet, hogy a beteg gép nélkül is tud lélegezni, ilyenkor nincs szükség eutanáziára.
Én nem lennék öngyilkos, de ha valamilyen maradandó károsodásom lenne (elveszteném egyik végtagomat, a látásomat, hallásomat, nem tudnék járni vagy beszélni, stb.) akkor inkább meghalnék. Ha gyógyítható a károsodás, akkor nem akarnék meghalni, akkor gyógyulni akarnék, de ha végleges, akkor jobb meghalni, mint nem teljes értékű emberként nem teljes értékű életet élni. És ha valaha kórházba kerülnék (amit nem szeretnék), akár gyógyítható a betegségem, akár nem én nem fogadnék látogatókat, mert nem akarnám, hogy bárki betegnek, gyengének, elesettnek lásson engem. (Persze a kórházi személyzet így lát, de ez elkerülhetetlen, és jó esetben nem találkozunk utána.) Viszont bármilyen kezelést, műtétet, vérátömlesztést, stb. engedélyeznék, és ha meghalnék, akkor úgy végrendelkeznék, hogy az ép testrészeimet használják fel, ültessék át beteg emberekbe, a többit meg hamvasszák el és szórják szét, ne maradjon utánam sírkő, amihez álszent kötelességtudatból kimennek a rokonaim és gondozzák, emlegetnek, siratnak. (Ha meg nem álszent kötelességtudatból siratnak, hanem őszintén, akkor is jobb, ha szétszórják a hamvaimat, és nem marad síremlék utánam, mert emlékek nélkül könnyebben elfelejtenek, ezért hamarabb begyógyulnak a lelki sebek.)
Ennyit gondolok én a témáról.
Hű, mennyi kérdés felmerült most bennem. Nem szándékom (még) vitatkozni. Úgy gondoltam, ennél a topiknál először csak infókat gyűjtök.
Bíborvirág
"Aki öngyilkos akar lenni, nem örömében teszi, hanem azért, mert valami baja van. Az egészséges elme és test nem akar elpusztulni. Gondoljatok az életösztönre. Ha valaki ezzel a gondolattal küszködik, azon segíteni kell valahogy, mert nem egészséges."
Kérdezem, hogy látsz értelmét segíteni a ilyen emberen?
Most nem arra gondolok, hogy később esetleg mégis öngyilkos lesz-e, és kárba vész a belefektetett munka.
Hanem arra, hogy szerinted nem-e jobb lenne hagyni őt megöngyilkolni magát, és ezzel - kihasználva a természetes szelekció hatását - idővel "kipurgálni" az emberiségből az öngyilkosságra hajlamos egyéneket?
"Önmagát nem tudja a saját hajánál fogva kihúzni a bajból. Szüksége van külső segítségre."
Egy orvos mondta nekem nemrég, hogy gyógyítani nem lehet az embert. Neki magának kell meggyógyulnia, az orvos max. csak segít kicsit. ha ő maga nem akar meggyógyulni, akkor az orvos csak tünetet kezel, de nem gyógyít. Egy öngyilkosnál egyértelmű, hogy nem akar gyógyulni. Vajon nála ilyenkor mi a helyzet? Döntsünk helyette?
"Nem szabad és nem kell másokra rákényszerítenünk a magunk akaratát. De egy sérült ember nem biztos, hogy jól látja a saját helyzetét."
Ez nem mond ellent önmagának?
---
walaki
"A beteg semmiképpen se döntsön a saját sorsáról, mert aki tud dönteni, az elég egészséges ahhoz, hogy tovább éljen. A hozzátartozók se döntsenek, mert a hozzátartozó legtöbbször örökös is, ezért anyagi érdeke fűződhet a beteg halálához. (Nem biztos, hogy fűződik, de fűződhet!) Csak az orvosnak engedném, hogy döntsön, ő azért tanult évekig az egyetemen, hogy el tudja dönteni a beteg túlélési esélyeit."
Az orvos el tudja dönteni, hogy a betegnek már kellőképpen nagyok a fájdalmai ahhoz, hogy már meghalhasson? Tehát ha a beteg mg élni akar, de az orvos úgy látja, hogy már nincs értelme, akkor lekapcsolhatja a lélegeztető gépről a beteg akarata ellenére is?
"De csak a passzív eutanáziát (gépről lekapcsolás) fogadom el, az aktív eutanázia gyilkosság, vissza lehet élni vele (annak is adhat méreginjekciót az orvos, aki még élhetne)."
A passzív eutanázia nem ugyanúgy gyilkosság, mint az aktív? Ha egy zacskót húzok a fejedre, akkor nem öllek meg, hanem csak magadtól halsz meg, mert nem kapsz levegőt?
"akkor nem akarnék meghalni, akkor gyógyulni akarnék, de ha végleges, akkor jobb meghalni, mint nem teljes értékű emberként nem teljes értékű életet élni"
Ha csak 0,1% eséyled van a gyógyulásra, akkor is az életet választanád, vagy akkor inkább meg akarnál halni?
"És ha valaha kórházba kerülnék (amit nem szeretnék), akár gyógyítható a betegségem, akár nem én nem fogadnék látogatókat, mert nem akarnám, hogy bárki betegnek, gyengének, elesettnek lásson engem."
Ennek mi az oka? A kiszolgáltatottság zavar? Szégyelled?
scs
A kérdésedre már válaszoltam az idézetben: "aki tud dönteni, az elég egészséges ahhoz, hogy tovább éljen." Tehát ha a betegnek még van önálló akarata (akár tovább akar élni, akár nem), és ezt közölni is tudja, akkor semmiképpen nem kell lekapcsolni a gépről.
A zacskós hasonlat rossz. Ha kapok valamit azért, hogy meghaljak, pl. zacskót a fejemre vagy méreginjekciót az orvostól, akkor az gyilkosság. De ha valamit nem kapok meg azért, hogy éljek (pl. működő lélegeztetőgépet), és ebbe halok bele, az nem gyilkosság, hanem csak hanyagság: nem kaptam meg azt, ami életben tart.
Ha csak 0,1% esélyem van, vagy akármilyen még ennél is kisebb, 0-tól különböző esélyem, akkor is szeretnék élni és meggyógyulni. Viszont ha 0 az esély a gyógyulásra, akkor inkább meghalnék, mint hogy betegen éljek.
A kórházban azért nem fogadnék látogatókat, mert akkor nem vagyok teljes értékű ember, és nem szeretnék emiatt kevesedbbnek látszani mások szemében. A kiszolgáltatottság is zavar és szégyellem is, de ez a fő ok.
Akkor mondok másik hasonlatokat.
- Legyen mondjuk az első, hogy nem adnak neked enni, holott tudják, hogy nem tudsz magadtól elmenni a hűtőig (lebénultál, stb.). Az vajon gyilkosság, vagy hanyagság/gondatlanság?
- Ha elkapsz egy halálos, de gyógyítható betegséget, amire szándékosan nem adják neked oda a gyógyszert, az gyilkosság, vagy hanyagság?
- Ha víz alatt búvárkodsz és elromlik a légzőkészüléked, a társadnak viszont működik, de mégsem ad neked belőle, hanem végignézi, ahogy megfulladsz, az gyilkosság, vagy gondatlanság?
Szerinted akkor nem a szándék határozza meg a gyilkosság/hanyagság tényét, hanem a tett?
Ha véletlenül elütök valakit autóval, mert nem reagáltam elég gyorsan, akkor az szerinted gyilkosság, és nem gondatlanság?
Viszont ha látom fuldokolni de szándékosan nem adok neki levegőt, az akkor szerinted csak hanyagság és nem gyilkosság?
Igen, ezt írtad már. Csak az okát nem. Miért nem akarsz kevesebbnek látszódni?
A többi választ köszönöm.
A végén kezdem, mert arra a legkönnyebb válaszolni. Miért nem akarok kevesebbnek látszódni? Azért, mert elég, ha én kevesebbnek érzem magam, nem kell még másoknak is észrevenni ezt. Ha más is látja, akkor még jobban zavar.
Nem adnak enni: Tudják-e vajon a társaim, hogy enni kérek?
Nem adnak gyógyszert: Tudja-e az, aki nem adja oda a gyógyszert, hogy beteg vagyok?
Búvárkodás: Tudja-e a társam, hogy elfogyott az oxigénem? Elég-e az oxigén kettőnknek is, vagy csak neki?
Ezektől a válaszoktól is függ, hogy hanyagság-e vagy gyilkosság.
Véletlen elütés: megtettél-e mindent utána, hogy ne haljon meg az illető? Próbáltad-e újraéleszteni? Hívtál-e mentőt?
Fuldokló: Elég-e a levegő kettőtöknek is?
A válaszok:
- Igen, tudják.
- Igen, tudja.
- Igen, tudja.
Véletlen elütés:
- Igen.
Fuldokló:
- Igen, elég lenne a levegő.