Halottak napja
Ma november 2-a van, halottak napja. Először tisztázzuk az alapfogalmakat: Melyik ünnep melyik?
- Október 31. Halloween Ez az ünnep nálunk még nem terjedt el, de már kezd terjedni. Az angol nyelvű országokból került hozzánk, ott ilyenkor töklámpát készítenek gömbölyű sütőtökből (annak a színével írtam ezt a bekezdést), és különböző vidám, kísértetjárásos-ijesztgetős-bulizós néphagyományoknak hódolnak. Halloween partykat rendeznek, általában jelmezben, kísértetnek, boszorkánynak vagy más hasonló rémségnek öltözve. Kb. ennyit tudok róla.
- November 1. Mindenszentek Ez a katolikus egyház ünnepe, minden olyan szentről megemlékeznek, akinek nincs saját ünnepe. Magyarországon a karácsonyhoz, húsvéthoz és a nemzeti ünnepekhez hasonlóan munkaszüneti nap.
- November 2. Halottak Napja Sokáig azt hittem, hogy ez csak magyar hagyomány, de ma megtudtam, hogy más országokban is megünneplik, és nem is csak keresztény országokban, hanem pl. Haitin a vudu-hívőknél is van ilyen nap. Ilyenkor az emberek látványosan kivonulnak a temetőbe, rendezgetik és virágokkal, koszorúkkal díszítik a sírokat.
És most a véleményem következik a halottak napjáról, ami szerintem egy nagyon morbid, ízléstelen és felesleges nap, nem kellene ezzel sokkolni a népet. A halottaknak már úgyis mindegy, hogy foglalkozunk-e velük, az élőknek viszont nem mindegy, ezért inkább az élőkkel kellene foglalkozni, nem a halottakkal. (Szerintem sokan a lelkiismeretük megnyugtatására használják ezt az ünnepet. Ilyenkor látványosan kivonulnak a temetőbe, hogy mindenki lássa őket a sírnál, mindenki lássa, hogy ők foglalkoznak elhunyt rokonaikkal, akiket életükben elhanyagoltak. A temetőbe járók nagy többségét vagy ez, vagy a hagyomány és mások elvárásainak teljesítése vezérli.)
Én nem voltam temetőben, mert szerintem az élőket kell megbecsülni, akkor még jólesik nekik, a halottaknak pedig már mindegy, őket érdemes elfelejteni. (Ezért nem értek egyet a poszthumusz díjakkal sem, az embereket életükben kellene díjazni, akkor még tudnak örülni neki.) Teljesen elfelejteni úgysem lehet, de minél inkább törekszünk a felejtésre, minél kevesebbet gondolunk rájuk és minél kevesebbet foglalkozunk velük, annál kevesebbet gondolunk arra, hogy ők már meghaltak, és annál könnyebb elviselni, annál könnyebben túltesszük magunkat a gyászon.
A temetésnek egyébként kettős funkciója van, egy egészségügyi és egy lelki. Az egészségügyi egyértelmű: a bomló holttest fertőzésveszélyes, valamit tenni kell, hogy ne fertőzzön, pl. elásni vagy elhamvasztani. A lelki funkció egyfajta lezárás. Lezárjuk egy ember életét, lezárjuk a vele töltött időnket, lezárjuk a kapcsolatunkat és lezárjuk a gyászt. A temetés arra jó, hogy a halottal együtt a gyászt is eltemethessük, és visszatérhessünk a régi kerékvágásba. Sajnos erre a legtöbb ember nem képes, pedig ez a temetés valódi lelki funkciója. (Miért nem képesek erre az emberek? Azért, mert túlértékelik a saját érzelmeiket, és nem gondolnak bele, hogy a halottnak már úgyis mindegy, az élőknek pedig könnyebb elfelejteni a megváltoztathatatlan veszteséget, mint rágódni rajta.)
A gyász egyébként egy érzelem, tehát magánügy, éppen ezért nem hiszem, hogy külsőségekkel kellene kifejezni (pl. halottak napja, fekete ruha, temetőlátogatás, stb.). Ezeket a külsőségeket én képmutatásnak tartom, és ezért ízléstelenek találom. (Ezért gondolom ízléstelennek a halottak napját.) És azt is érzem, hogy ezeket a külsőségeket gyakran a "Mit szólnak az emberek?" hozzáállás motiválja, ami egyébként is nagyon káros, más helyzetekben is (sőt, mindig, minden helyzetben!), de egy ilyen komoly veszteség esetén főleg. Ráadásul ezek a külsőségek újra és újra feltépik a lelki sebeket, ezzel késleltetik a gyászoló lélek gyógyulását, tehát ártanak. (Tehát a halottak napja is feleslegesen sokkolja a népet.) Ha valaki valamiért mégis úgy érzi, hogy könnyebb a veszteséget elviselni, ha kimehet a temetőbe, azt nem tartom vissza (annak ellenére, hogy egy tévedésben él, tagadja a veszteséget, és mindig újra feltépi saját lelki sebeit, amitől szenved, de mégis azt hiszi, hogy ez jó neki), de fontosnak tartom, hogy aki temetőbe jár, az belső motiváció maitt menjen ki, ne külső elvárások és erre kijelölt napok miatt. Ezért érzem erőltetettnek a halottak napját.
Összefoglalva: a halottak napja erőltetett, ízléstelen, képmutató, mesterkélt, felesleges és káros. Ezért nem is szoktam róla megemlékezni, nem járok ilyenkor temetőbe (máskor sem, inkább az élőkkel foglalkozom), és mindenkit lebeszélnék arról, hogy csak azért menjen ilyenkor temetőbe, mert halottak napja van és mások elvárják. A halottaknak már úgyis mindegy! Nncs szükség erre az ünnepre.
re: Halottak napja
A kérdéseket még kiegészíteném, így nem találok benne olyat, amire szívesen szavaznék.
Egy részben jó, mert szép és közös, mindenki egyszerre gyújt egy gyertyát az elveszített szeretteiért. Másrészről elég baj, hogy sokan, akiknek lehet amúgy eszükbe sem jutna az a valaki, ilyenkor elsőként van meghatódva, legszebb mécses stb.. képmutatás a temetőben is. Szóval maga a nap, az fontos, de a temetőbe inkább akkor megyek ki, amikor más nincs.
re: Halottak napja
Egészítsd ki bátran a kérdéseket! Én még nem találtam meg, hogy hogyan tudom módosítani a szavazást (talán már nem is lehet, mert van már 1 szavazat?), de te biztos bele tudsz nyúlni.
re: Halottak napja
Egyetértek G-Easyvel. Nem is igen tudok mit fűzni hozzá; én is így vagyok vele. Gyakran járok temetőbe, főleg ilyen őszi estéken, de mikor sokan vannak, akkor elkerülöm. A képmutatás része nekem sem tetszik, de ugyanilyen szempontból elítélhető lenne a Bálint nap, a karácsony, az újév, a születésnap, névnap, meg az összes többi.
Az ünnep nem képmutató; az emberek nagy része az.
Viszont nem tartom morbidnak, pláne nem ízléstelennek és legfőképpen nem károsnak. A kelta Samhain gyökeréből vett át a legtöbbet ez az ünnep (most nem veszem külön a Mindenszenteket meg Halottak napját meg egyebeket, mert végülis egy az egész), ahol a hiedelem szerint ekkor mennek át a túlvilágra az abban az évben meghalt halottak szellemei, és az ünnep alatt végrehajtott mindenféle vallási hiedelmek ezt "segítették elő". De más kultúrákban is hasonló jelentése volt - alighanem egy tőről fakadhatott ez nagyon régen. Legtöbbször az volt a lényege, hogy ezen időszakban a túlvilági lények és az élők között lecsökken a "távolság", a síkok közelebb kerülnek egymáshoz, ezáltal könnyebben átjárhatóak. És ennek megfelelően próbálták így vagy úgy befolyásolni/kihasználni a dolgot.
A halott eltemetése annyiban lehetett egészségügyi, hogy ugye a kint hagyott holttest büdös. Ennél több biztosan nem volt. tehát ez ügyben nem is egészségügyi oka volt a temetésnek, hanem esztétikai.
Sokkal fontosabb volt a lelki része. Az eltemetett halottat a dögevők nem eszik meg az egykori ismerősök szeme láttára. Nem is látják elrohadni, nem is kell védeni, ráadásul ott lehet hagyni, nem fogja senki elcipelni. Később jött rá az emlékezés része, ahol ugye a sírhely egyfajta emlékfelidéző hely lett.
Szóval én nem látom azt, hogy káros lenne. És nem látom azt, hogy az, aki kimegy néha a temetőbe emlékezni, az nem tudta volna lezárni a múltat.
Sőt, jó esélyét látom, hogy épp az, aki ki mer menni emlékezni, az inkább lezárta már a dolgot magában és megbékélt a helyzettel, mint az, aki nem mer emlékezni (mert talán fél az emlékektől, fél szembenézni az elmúlással). A fej homokba dugása nem old meg problémákat - azok ugyanúgy ottmaradnak. A probléma megoldásának első lépése a probléma elismerése és a vele való szembenézés.
/ A Mindenszentek egyébként eredetileg nem keresztény ünnep; ugyanúgy rátelepült egy korábbi pogány ünnepre (egyházi rendeletre), mint a karácsony vagy a húsvét. A zsidó vallásból eredeztethető kereszténységnek nem volt se karácsonyja, se mindenszentekje - a legtöbb mai ünnepet a korai keresztények nem ünnepelték. Így nem ünnepeltek halottak napját sem. Mindenki más (kelták, germánok, rómaiak, stb.) viszont igen. /
re: Halottak napja
Egészségügyi ok: az igaz, hogy büdös, és nem minden holttest terjeszt járványt, de ahol sok emberi vagy állati holttest fekszik temetetlenül, ott gyakrabban törnek ki járványok. Erre gondoltam.
"Az eltemetett halottat a dögevők nem eszik meg az egykori ismerősök szeme láttára." Ez igaz nálunk, a keresztény kultúrkörben. De nem igaz pl. a pápuáknál, ahol az élő rokonok ették meg a halottat, és nem igaz Tibetben, ahol "égi temetés" van: a halottat felviszik a hegyre, kifejezetten azért, hogy megegyék a dögevő madarak. Ekkor aki felnéz a hegyre, az látja, hogy a dögevők szétszedik a rokona holttestét. (Nem ide tartozik, de Tibetben egészen más szokások vannak, mint nálunk. Magyarországon pl. illetlenség a nyelvnyújtás, Tibetben pedig egy üdvözlési forma.)
A keresztény ünnepek nagy része nem keresztény eredetű, ennyit tudtam. Csak azt nem tudtam, hogy ez az ünnep sem az. Köszönöm a felvilágosítást.
Lelki ok: emlékezés. Ezt írtad: "jó esélyét látom, hogy épp az, aki ki mer menni emlékezni, az inkább lezárta már a dolgot magában és megbékélt a helyzettel, mint az, aki nem mer emlékezni (mert talán fél az emlékektől, fél szembenézni az elmúlással)." Szerintem valakinek az elmúlását akkor fogadtuk el, ha már tudunk élni nélküle. Ennek a legbiztosabb jele szerintem a felejtés. Ha valakit elfelejtünk, az azt jelenti, hogy már nem része az életünknek, tudunk élni nélküle, tehát feldolgoztuk a halálát. De ha valakinek a sírjához kijárunk, az azt jelenti, hogy az illető még ebben a megváltozott formában is része az életünknek, tehát nem tudunk élni nélküle, nem dolgoztuk fel a halálát. Ez ilyen egyszerű.
re: Halottak napja
Igen, de erre akkor még nem gondoltak. Igazából még a járványokat sem ismerték. Viszont a halott büdös volt, így inkább eltemették.walaki eredeti hozzászólása
Persze. De ott tudtommal nincs is halottak napja.(Vagy van, csak más formában.)
Úúú, te jó ég. Nem kellett volna megverjem...?
(Köszi az infót; én meg ezt nem tudtam.)
Igen, így is felfogható. De mivel ezernyi ember van, ezernyi felfogással, így nyilván mindenki máshogy éli meg a dolgot.
LinkBack URL
About LinkBacks
Válaszol idézettel
