LinkBack URL
About LinkBacks
Nehéz a bloggerek élete
Válaszol idézettel
re: Nehéz a bloggerek élete
Úgy látszik, mégis ide kell másolnom a bejegyzést, mert így sem itt, sem ott nem szól hozzá senki.walaki eredeti hozzászólása
"Napok óta fogalmam sincs, hogy mit írjak ebbe a blogba. Persze a rendszeres olvasóimnak (ha vannak) nem kell megijedni, nem szűnik meg a blog, és nem járok úgy, mint egy másik blogger aki majdnem 8 éve nem tud írni a blogjába. (Annak idején véletlenül találtam meg ezt a blogot, és azóta néhány hetente megnézem, hogy van-e változás.) Egyszerűen csak arról van szó, hogy a blogger az olvasóknak írja a blogot, és ha nincs visszajelzés az olvasóktól, az azt jelenti, hogy nincs túl sok olvasó, nem érdemes blogot írni. Ugyanez van a szakmai blogomban is.
Persze tudom, hogy miért van ez. Egy őszinte blog kétféle lehet. Vagy nagyon személyes és aprólékos, leíró jellegű, amihez nem igazán tud hozzászólni egy külső szemlélő (pl. hol kirándultam? hány munkahelyről nem jeleztek vissza? stb.); vagy “bulvár” jellegű, az eseményekre reagáló, azokat véleményező, kritizáló, jót és rosszat is őszintén és kíméletesen leíró blog, amiből a legtöbb ember (kevés kivétellel) csak a rosszat veszi észre, a jót nem, és csak azt írja le (általában felháborodva, gyakran személyeskedve), amivel nem ért egyet, és arról van a legkevesebb szó, ami a blogban szép, jó és igaz. Ilyen “bulvár” típusú bejegyzésekhez mindig sok megjegyzés érkezik, általában egyet nem értés, tiltakozás. Ez még nem is lenne baj, sőt még az sem, ha egy ilyen hozzászólás ugyanolyan kíméletlenül őszinte, mint a bejegyzés, de sajnos mindig sok a szemellenzős tiltakozás, amikor a hozzászólóknak eszükbe sem jut elgondolkozni azon, hogy a bloggernek is lehet igaza, csak a támadás a lényeg. Sajnos ilyen az emberi természet, benne van az önzés, és saját álláspontunk elfogult védelmezése. (Lehet, hogy ez néha rám is jellemző, de mindig igyekszem meghallgatni és megérteni a másik felet is, és mindig tényekből kiindulva, észérvekkel próbálom közelíteni egymáshoz az álláspontokat. És nálam a cél nem a tiltakozás, hanem egymás teljes meggyőzése attól függetlenül, hogy kinek a véleményéhez lesz közelebb a közös álláspont, mert csak egymás teljes megértése, és az ezen alapuló teljes megegyezés oldhatja meg a személyes vagy más jellegű ellentéteket. És meggyőződésem, hogy ha 2 ember nem ért egyet valamiben, akkor legalább az egyik nem értette meg a másikat.)
A blogger célja (így az enyém is) mindig az, hogy minél több olvasó hozzászóljon, de az ilyen késhegyre menő vitáktól mentes legyen a blog. (A másik cél persze az életünk eseményeinek feltárása, mert vagy tanulságos, vagy szórakoztató, vagy új helyzet állt elő az életünkben, vagy valamilyen más szempontból fontos vagy figyelemre méltó esemény történt. De praktikus is a blogírás, mert így a számunkra fontos embereknek a személyes találkozáskor nem kell elmesélni, hogy mi újság, mi történt, beszélgethetünk érdekesebb témákról is.) A zárójelben leírt célokat a blogger már a bejegyzés megírásával eléri. Az olvasottság és a hozzászólások kulturáltsága már nehezebb kérdés. Énblog esetén talán nem is lehetséges összehangolni ezt a két szempontot, mert a leíró jellegű bejegyzések (amelyekben csak felsorolok néhány eseményt) nem vonzzák az olvasókat, de ezzel szemben a kritikus bejegyzések (amelyekben véleményezem is a velem történteket, ezeket neveztem “bulvár” bejegyzésnek, de közben rájöttem, hogy a “kritikus bejegyzés” pontosabb) sok olvasót vonzanak ugyan, de a kritika kritikát vonz, és könnyen kialakulhat a hozzászólók között a bloggerrel vagy egymással szembeni ellenségesség.
A tematikus blogokban nincs ilyen probléma, ott legtöbbször kulturált hozzászólások vannak (ha egyáltalán vannak), de az érdektelenség ott is nagy probléma. Olvasók ugyan vannak, de hozzászólók nem mindig akadnak. Pedig fontos a visszajelzés, mert mi, bloggerek abból tudjuk, hogy miről érdemes írni és miről nem, hogyan érdemes írni egy adott témáról és hogyan nem, mit gondolnak az emberek, mi érdekli az olvasókat, stb. Ha nincs visszajelzés, az mindig azt jelenti, hogy megnézték az emberek a blogot, de csak legyintettek és tovább mentek egy másik blogra. Tehát a blog érdektelen, nem ébreszt gondolatokat. A tematikus blogoknak ezek mellett van egy másik hátránya is: megkötik a blogger kezét. A szakmai blogban nyilván nem írhatom le, hogy hol jártam, mit csináltam, kivel találkozta, stb. Ezért egy igazi bloggernek mindig van énblogja is, ahol mindezek tartalmi megkötés nélkül leírhatók.
Tehát a blogger a visszajelzésért dolgozik, azért ír, hogy más elolvassa, és jelezze egy hozzászólással, hogy olvasta. A bloggerek szíve vágya, hogy minél több hozzászólás legyen, de csak kulturált hangnemben. Az énblog kétféle lehet, vagy az események leírása, amihez legtöbbször senki nem szól hozzá, vagy az eseményekkel kapcsolatos vélemény, amit legtöbbször nagy vehemenciával támadnak az ellenvéleményen lévők. A tematikus blogban általában kulturált hozzászólások vannak, de gyakrabban fullad érdektelenségbe, mint az énblog (főleg a szakmai blogok), és megköti a blogger kezét a téma. Ezért írok mostanában ilyen keveset. A személyes blogomhoz is alig szól hozzá valaki a márciusi “Nagykorúság” téma óta, a szakmai blogot pedig még senki nem kommentálta. Ráadásul technikai problémák miatt eltűnt a legutóbbi bejegyzésem (erről már írtam, bemutattam, hogy milyen kép lett volna benne), ami elvette a kedvem az újabb szakmai blogbejegyzéstől. (És ötletem sincs, hogy miről írjak, ami aktuális és még hozzászólókat is vonz.)
Ha valakit érdekel, leírok néhány tényt a szakmai blogom 4 bejegyzéséről (dátum, cím, olvasók száma, hozzászólás):
* 2011. március 3. Mit tehet egy hétköznapi ember a környezetért? 125 olvasó, 0 hozzászólás.
* 2011. március 7. Amit a vízről tudni kell 147 olvasó, 0 hozzászólás.
* 2011. március 8. Nőnapkor is védhetjük a környezetet 88 olvasó, 0 hozzászólás.
* 2011. március 16. Környezetvédelmi világnapok 121 olvasó, 0 hozzászólás.
Március 16. óta (majdnem 1 hónapja) nem írtam szakmai blogot: néha nem volt rá időm, energiám, néha más járt a fejemben, néha nem találtam témát, de mindig közbejött valami. Amikor meg egyszer végre írtam, akkor eltűnt a szöveg képfeltöltéskor… Ha csak az olvasók számát nézzük, akkor nincs semmi baj, átlagosan 120,25 olvasóm van, de még senki nem szólt hozzám, és ez tragikus. (Ebből is látszik, hogy a környezetvédelem szavakban már nagyon fontos, mindenki elolvassa a bejegyzéseket, de tenni még szinte senki nem akar érte, még egy hozzászólás szintjén sem.) Nem tudom, hogy érdemes-e még szakmai blogot írni… A személyeset írom még, ameddig jólesik, de jobb lenne egy kicsit élénkebb élet a blogban kulturált hozzászólásokkal. Nehéz a bloggerek élete…"
meg úgy általában.. a blogolás kezd elmenni más irányba.. vagy fórumoznak az emberek (több az interakció) vagy microblogolnak.. twitter, tumblr stb.. az ok valószínűleg szintén ez, valamit egy blogbejegyzés nem enged meg egy pillanatnyi állapotot, amiből sokkal több van.. teljes kifejtést igényel bevezetővel, tárgyalással, befejezéssel. 
