Már elég régóta keresek állást, gyakorlatilag azóta, hogy elvégeztem az egyetemet, és nem igazán vagyok sikeres.

Környezetmérnökként végeztem 2004-ben Veszprémben. Egyből országosan kerestem állást, de mindig volt valamilyen kifogás ellenem. Pályakezdő vagyok, nincs igény környezetmérnökre, csak helyi munkaerőt keresnek, nincs jogosítványom (azóta megszereztem), csak gyakorlattal keresnek embert (ilyenkor mindig visszakérdeztem: hol szerezzek gyakorlatot, ha sehol nem kellek anélkül? a válasz: megértik a problémámat, de ragaszkodnak a gyakorlathoz (konkrét cégnevet sehol nem mondtak, pedig az lett volna az igazi válasz, annak lett volna információtartalma, azt vártam volna tőlük)), nincs munkavédelmi végzettségem (azt nem fogadták el, hogy 5-ösre államvizsgáztam biztonságtechnikából, nekik a szakmérnöki képzés kell, ami nincs Veszprémben, és még ha ingyenes lenne a képzés, akkor is finanszírozni kellene valamiből az oda-vissza utazást, ha nem ingyenes, akkor a képzést is, tehát előbb állást kell találnom, aztán lehet ezt elvégezni, de nincs állás enélkül a tanfolyam nélkül...), sőt az egyik helyen még az is a munkavégzés akadálya volt, hogy nem sikerült még elköltöznöm otthonról (egyébként azóta sem, mert azt a munkából szerzett pénzzel lehetne megoldani).

2 év eredménytelen álláskeresés után elvállaltam egy önkéntes munkát. Ez egy ÖTLET nevű önkéntes program, 10 hónap munkatapasztalat-szerzés, hogy ne legyek pályakezdő. Meg kellett jelölni, hogy milyen állást szeretnék, én beírtam, hogy minél közelebb a végzettségemhez (ami egyébként is teljesen természetes). Környezetvédelmi állás ugyan nem volt, de legalább természettudományos munkát kaptam: a zirci múzeumban dolgoztam a geológus mellett. Aztán letelt a 10 hónap. Akkor a geológusnak volt egy ötlete: volt egy ismerőse, aki ismert valakit az egyetemen, és így beajánlott PhD doktori képzésre. Ez az ajánlás csak a témaválasztásban segített, a felvételinél már nem számított az ismeretség. Így 2007. szeptemberétől beiratkoztam PhD. doktori képzésre a Radiokémia Tanszékre.

Korábban is felvételiztem már doktori képzésre, 2004-ben és 2005-ben a Környezetmérnöki Tanszékre, de akkor nem vettek fel. Ez hosszú és bonyolult történet, érdeklődőknek privátban elmesélem.

2007-től 2010-ig jártam a doktori képzésre, a fokozatot ugyan nem sikerült megszerezni, de legalább 3 évig kaptam ösztöndíjat. Miért nem sikerült megszerezni? Ez is hosszú történet, 1/3 részben a képzési rendszer a hibás, 1/3 részben a témavezetőm, 1/3 részben én.

2010. szeptember 1-től újra állást keresek, már majdnem másfél éve. Most már válaszra sem méltatnak az önéletrajzom alapján (nem az életrajzzal van baj, hanem azzal, hogy ilyen hosszú idő alatt ilyen kevés tapasztalatot sikerült szereznem, és még nem volt igazi munkahelyem, csak önkéntes munka és doktori képzés, amit nem is végeztem el). De nem adom fel, kitartóan keresek állást. Kezdetben, 2010 szeptembertől tavaly év elejéig még országosan kerestem, akkor még behívtak egy-két állásinterjúra, még Szegedre is, de nem engem választottak. Közben elfogyott az ösztöndíjból félretett pénzem, most már csak Veszprém 30 km-es körzetében keresek állást, nincs pénzem messzebbre utazni interjúra. Minden környezetvédelmi munkát elvállalok, akár diplomához nem kötött állást is, csak legyen közöm a környezetvédelemhez, ne vesszen kárba az az 5 év, amit az egyetemen töltöttem.

Közben találtam valamit, 2011. márciustól környezetvédelmi blogot írok, sőt még a környezetvédelem szakterület vezetését is rám bízták Magyarország legnagyobb szakmai blogmagazinjában, de ez nem jár fix fizetéssel. Jól meg lehet majd élni belőle, ha egyszer beindul, de egyelőre még nem keresek annyit, hogy megéljek (a hirdetéseim fizetnek kattintás alapon, de még csak kb. 25 Ft gyűlt össze...). Ezért fix fizetéssel járó állást keresek.

Amit a család próbál erőltetni: ne csak környezetvédelmi állást keressek! Ezt én nem tudom értelmezni. Egyszer volt ugyan egy ilyen állásom, de azt a Munkaügyi Központ adta 1 év álláskeresés után, és nem is rendes állás volt, hanem közmunka. Aki 1 évig munkanélküli, azt közmunkával büntetik. Októbertől januárig dolgoztam egy olyan munkakörben, aminek semmi köze nem volt a végzettségemhez. Adatrögzítő voltam, ami nem nehéz munka, és nem szégyen adatrögzítőnek lenni (semmilyen munka nem szégyen, nem nézem le egyiket sem, mert mind hasznos), de azt szégyelltem, hogy ez nem igazi munkahely, hanem csak közmunka, és még jobban szégyelltem, hogy olyasmit dolgozom, aminek nincs köze a végzettségemhez. A közmunkát muszáj vállalni, ha adják, ez a törvény, de magamtól nem vállalok el más munkát, mint amit tanultam. Miért nem?

  • Kárbaveszne az 5 év az egyetemen,
  • úgy érezném, hogy az nem én vagyok, nem erre születtem,
  • nem is biztos, hogy értek hozzá,
  • csodálkoznának az emberek, hogy miért dolgozok mást, mint amihez értek (és a csodálkozást én mindig helytelenítésnek érzem),
  • és nem lenne más motivációm, csak a pénz.

Az utolsó pont talán magyarázatra szorul. Egy álláshoz motiváció kell. Kell egy cél, amiért vállalom, kell egy ösztönző erő, ami segít abban, hogy ne unjam magamat a munkahelyen, hanem örömmel végezzem a munkát. Ez segít abban, hogy odafigyeljek és jól dolgozzak. Egy motiválatlan dolgozó rosszul teljesít. Tehát kell egy motiváció, hogy vállalhassam a munkát. Ez a motiváció hiányzik, ha nem a végzettségemmel helyezkedek el, sőt akkor a motiváció helyére egy kudarcélmény lép: Kár volt elvégezni az egyetemet, kár volt olyan diplomát szerezni, amit nem tudok használni, kár volt tanulni, ha úgysem azon a területen helyezkedek el. Tehát nincs motivációm, ezért nem tudok figyelni, rosszul dolgozom, elbocsátanak. Megint munkanélküli leszek. De ha motivált vagyok, akkor jól dolgozom, és nem küldenek el (hacsak nem megy csődbe a cég). De csak olyan területen vagyok motivált, amihez értek, amit én választottam magamnak, és ez a terület az, amit 5 évig tanultam az egyetemen: a környezetvédelem. Ezért nem vállalnék el mást, és ezért érzem még a munkanélküliségnél is nagyobb szégyennek, ha valaki nem a végzettségének megfelelő munkakörben dolgozik.

Egy másik nézőpontból is megmagyaráznám a felsorolás utolsó pontját: a pénz szempontjából. Nagy szükségem lenne pénzre, ez igaz, de nem tartom tisztességesnek, ha valaki CSAK a pénzért vállal valamit, ezért a pénz engem önmagában nem motivál. Nem érv egy állás vagy bármilyen más tevékenység mellett, hogy pénzt kapok érte. Persze ha ugyanazt a munkát el lehet végezni ingyen és pénzért is, akkor nyilván a pénzeset választom, de ha ingyen nem vállalnám el, akkor pénzért sem.

Miért nem lenne tisztességes, ha CSAK a pénzért tennék meg valamit? Mert az emberek megszólnak, hogy kapzsi és pénzéhes vagyok. Sajnos az élethez kell a pénz, és szeretnék pénzt keresni, de szégyellném, ha csak a pénz motiválna, ezért ragaszkodom a szakmai álláshoz. Nem feltétlenül diplomás állást keresek, csak környezetvédelmi munka legyen Veszprém 30 km-es körzetében. Az egyik kérdésem: ki tud egy jó trükköt, hogy hogyan találhatok könnyen, gyorsan a végzettségemnek megfelelő állást? A másik kérdésemet szavazásra tettem fel, mindenki véleménye érdekel.