A szerelem korhatára
Szerintetek van-e a szerelemnek felső korhatára? Ha van, akkor hány éves kor után nem lehet szerelmes az ember, és miért éppen akkortól? Ha nincs, akkor miért nincs? Ugyanezeket kérdezem az első szerelemről is.
(Az én véleményem: A szerelemnek általában nincs felső korhatára, de az elsőnek van. Talán 30-40 év körül lehet, de nem tudom pontosan.)
re: A szerelem korhatára
"A szerelem a fajszaporodás mechanizmusa."
/William Nicholson/
Igen fiatal korban jelentkezik először (óvodás korban már megjelenhet) és legalább addig tarthat, amíg a szexualitás rendben működik.
Az első szerelemmel ugyanez a helyzet.
Írtad:
"A szerelemnek általában nincs felső korhatára, de az elsőnek van. Talán 30-40 év körül lehet, de nem tudom pontosan."
Ezt nem értem. Elírtad, vagy csak félreértem?
Hasonló témák:
re: A szerelem korhatára
Úgy értettem amit írtam, hogy az első szerelemnek van korhatára, de a szerelemnek általában nincs. Tehát ha 30-40 éves korodig még nem voltál szerelmes, akkor utána már nem is leszel, de ha 30 éves korod előtt voltál már szerelmes, akkor utána akár 100 éves korodban is újra szerelmes lehetsz. Csak azt nem tudom, hogy ez a bizonyos korhatár, az első szerelem korhatára vajon 30 év vagy 40 vagy a kettő között van-e... Mikor mondhatom azt, hogy ha addig nem voltam szerelmes, akkor utána már nem is leszek?
re: A szerelem korhatára
"Tehát ha 30-40 éves korodig még nem voltál szerelmes, akkor utána már nem is leszel"
Ezt nem tudom, mire alapozod. Én nem zárnám ki, és nem szabnék felső korhatárt ezügyben.
"A szerelem a fajszaporodás mechanizmusa." -> Amíg a szexuális vonzódás megvan, addig a szerelem is működhet. De még akár utána is. Nem hiszem, hogy befolyásolná, hogy korábban volt-e vagy nem. Szerintem.
re: A szerelem korhatára
Nem alapozom semmire az állításomat, csak reménykedem. Szeptemberben elmúltam 30, nemsokára 31 leszek és még nem voltam szerelmes. Remélem, hogy már nem is leszek, és kíváncsi vagyok, hogy van-e olyan korhatár, ami fölött már megúsztam. De úgy látom, hogy szerinted nincs. Fogalmam sincs, hogy van-e ilyen korhatár, de nagyon logikus a magyarázatod, viszont nem túl reményt keltő... Egyébként tényleg nem akarok gyereket, de azzal egy kicsit vitatkoznék, hogy a szerelem a fajszaporodás mechanizmusa. Az inkább a szex. Szerelem nélkül (pl. érdekházasságban) is születtek már gyerekek. És létezik plátói szerelem is (szex nélkül), de ma már kihalófélben van. Ezen kívül van olyan szexuális kapcsolat is, amelyből nem születik gyerek (pl. védekezés). Tehát egészen hihető a magyarázatod, és az esetek nagy többségében összefügg a szerelem, a szex és a gyerek, de azért mégsem 100%-os a kapcsolat...scs eredeti hozzászólása
re: A szerelem korhatára
Lehet, félreérted ezt a mechanizmus dolgot. A szerelem egy érzelem. Olyan, mint pl. a barátság. A barátság, mint érzelem azért alakult ki az évmilliók során az emberben, mert így hatékonyabb volt a csoporton belüli együttműködés. A barátság lényege, hogy a csoport tagjai, akik egyébként egymásra vannak utalva, ne csak egy alkalommal tartsanak össze, hanem huzamosabb ideig is. Ráadásul amikor kiismerik a tagok egymás előnyeit és hátrányait, még hatékonyabban tudnak összedolgozni a közös cél érdekében. Ehhez viszont az kell, hogy ne csak 1 alkalommal működjenek együtt, hanem hosszabb ideig.
Mivel ezt ésszel nem tudták az ősemberek (és elődeik) felfogni (és még ma sem képes a legtöbb ember), így kialakult bennük az evolúció során egy érzelem, ami voltaképpen ugyanazt valósította meg.
Ha megfigyeled, a barátságok olyan emberek között is kialakulnak, akik egyébként ki nem állhatják egymást. A körülmények tehetik őket baráttá - általában a nehéz körülmények, ahol kénytelenek összedolgozni. A legerősebb baráti kapcsolatok általában a legnehezebb helyzetekben alakulnak ki. Minél jobban próbára teszi az embereket valami, annál erősebb lesz köztük a kötelék.
Ugyanez a helyzet a szerelemmel is. Az is egy adott cél érdekében létrejött érzelem.
A lényege, hogy a pár ne csak az aktus idejéig tartson ki egymás mellett (sok fajnál ez így van), hanem a gyerek megszületése után is maradjon együtt (pláne, hogy az embergyerek elég sokáig magatehetetlen). Ugyanis ez nagyban növeli a gyerek túlélési esélyeit. Egyedül az anya sokkal nehezebben képes felnevelni a gyereket. Ez a lényege a szerelemnek. Éppen ezért a szerelem akármikor kialakulhat, ha a szexuális háttere megvan a dolognak.
Plátói szerelem pedig nem létezik. Illetve létezhet, de az is pont ugyanolyan, mint a sima szerelem - csak éppen valami más (társadalmi körülmények, stb.) akadályozza a beteljesülését, így adtak neki egy külön nevet.
És igen, szerelem nélkül is születnek gyerekek. Ez így természetes. A férfi esetében alap, hogy minél több nőt akar megtermékenyíteni. Neki nem feltétlen szükséges a szerelem a gyereknemzéshez. A nő esetében hasonló lehet a helyzet bizonyos esetekben. (Igen, a nő is megcsalja a férfit, és nem is ritka az ilyen eset.) Van olyan férfi, aki a nő számára biztos hátteret jelent a gyerek felneveléséhez - ugyanakkor mégis jópárszor előfordul, hogy nem ez a férfi a gyerek apja. A nők is félrekamatyolnak sokszor, főleg, ha egy alfahímmel találkoznak, vagy csak mert épp olyanjuk van (épp haragszanak a férjre és ezzel állnak bosszút, vagy bármi más). Ettől függetlenül a férjük mellett kitartanak, mert az képes olyan hátteret adni neki, amivel a gyereket fel tudja nevelni. De az már korántsem biztos, hogy ugyanaz a férj az, aki a legegészségesebb gyereket tudja nemzeni. Így az egyik férfi (egészségesebbnek tűnő) nemzi a gyereket, a másik meg felneveli.
Tehát a szerelem csak egy segítség a gyerek hatékony felneveléséhez - de egyáltalán nem előfeltétele a gyereknemzésnek.
A kényszerházasság pedig egy társadalmi szokás, nem kapcsolódik a szerelemhez. Viszont nagyon sok érdekházasság később valódi szerelemmé alakul. Vagy ha nem is szerelemmé, akkor barátsággá - lásd a fentebb írt kényszer szülte egymásra utaltság esetét a barátságos résznél.
re: A szerelem korhatára
A barátság a körülmények által jön létre? Nézzünk egy konkrét példát. Archer pl. nagyon hiányzik nekem erről a fórumról, de úgy emlékszem, hogy te nem szoktál vele egyetérteni. Ha ledobnának téged és Archert egy helikopterből a Szahara közepén, hogy jussatok haza, ahogy tudtok, akkor összebarátkoznátok? És ha hazaértetek a Szaharából, akkor is kitartana a barátság?
Plátói szerelem nem létezik? Ne ítélj elhamarkodottan! Volt egy ismerősöm egyetem alatt, aki nagyon szerelmes volt egy lányba, de nem akart tőle semmit. Mindig nekem panaszkodott, hogy a lány nem figyel rá, pedig ő szereti, és szeretne vele aludni és a karjában tartani. Direkt rákérdeztem akkor, hogy biztos csak alvásról van-e szó, és felháborodott, kikérte magának, hogy mire gondolok, és azt mondta, hogy ő tényleg csak aludni akar a lánnyal. Tehát ez egy szexmentes, testi vágyaktól mentes szerelem volt, más néven plátói szerelem.
A félrelépő nőknél miért nem az egészségesebb férfi neveli a gyereket? Ő tovább lehet támasz...
Egyelőre kb. ennyi.
re: A szerelem korhatára
Sajnos én nem vagyok jó példa erre. Nekem nincsenek barátaim, mert átlátom, hogy miért alakul ki a barátság, mint érzelem - ebből kifolyólag nincs bennem ilyen érzelem. Szövetségeseim vannak és ellenségeim. Nélkülözöm a barátság típusú érzelmeket - helyette racionálisan gondolkodom.
Viszont más ember esetében a válaszom: igen.
Az együtt töltött idő és az egymásra utaltság miatt két egyet nem értő ember - kényszerből - összedolgozik. Később (több idő elteltével) pedig megbarátkoznak. Sőt, van valami olyan mondás is, hogy ellenségekből lesznek a legjobb barátok. Ennek oka, hogy a két ellenségnek nagyon sok közös vonása van, ismerik is egymást, és hosszú idők óta csatáznak. Ha az ellenségeskedés oka megszűnik, akkor nagyon jó barátság ki tud alakulni közöttük, mert komoly közös múltjuk van. (Ha meg jön egy közös ellenség, akivel szemben kénytelenek összefogni, akkor még erősebbé válhat a barátságuk.)
Az érzelmek mértéke nehezen változik az embereknél - az iránya viszont már könnyebben. Amilyen mértékben gyűlölte a másikat, olyan mértékben lehet a barátja.
Ebben is volt testi vágy - a karjaiban akarta tartani. Mindenkinek más a kielégülés mértéke.
Mert nem feltétlen nyújt olyan biztos támaszt. Pláne, hogy tanújelét adta annak, hogy félrekamatyol, így ezt később is megteheti. A nőnek a neveléshez stabilitás kell, nem pedig egy olyan férfi, aki forgatja a fejét más nők után.
Utoljára módosítva: scs által : 2011-09-16 07:20
re: A szerelem korhatára
scs: Ha neked nincsenek érzelmeid (vagy vannak, de nem befolyásolnak, ami kb. ugyanaz, és amire én is törekszem), akkor átfogalmazom a kérdést a te szavaiddal, barát-ellenség helyett szövetséges-ellenség formában. Ha téged és Archert ledobnálak a Szaharában, hogy találjatok haza egyedül, akkor szövetkeznétek-e? Kitartana-e a szövetség a hazatérés után is? Ha igen, miért? Ha nem, miért nem? A barátságról szóló magyarázatod egyébként nagyon romantikus, de nem tudom eldönteni, hogy mennyire igaz.
Az eredeti témára visszatérve: tudtok-e konkrét példát arra, hogy valaki 30 éves kora után (vagy akár még később) lett először szerelmes? (Ez már mindenkinek szól, nem csak scs-nek.)
re: A szerelem korhatára
Hajlamos lennék rá, ha úgy látom, hogy szükségem lehet rá. Ha nagyobb esélyem lenne a túlélésre vele együttműködve, akkor igen, megpróbálnék szövetkezni.
Nem tartana ki (részemről). Ugyanis ez nem barátság lenne esetemben, hanem szövetség.
Ha barátokká válnánk, akkor igen jó eséllyel kitartana tovább is, mivel az egy érzelem. Funkciójában majdhogynem azonos azzal, mint amikor érdekből működsz együtt másokkal. A különbség az, hogy ez érzelem - és mint érzelem, sok esetben nélkülözi a racionalitást.
Én viszont racionalitásra törekszem, így kerülöm ezt a fajta érzelmet. Együttműködnék vele amíg érdekem úgy kívánja, de ez nem feltétlen hatna ki arra, hogy a későbbiekben is szövetségesemnek tekintsem. Persze nem zárja ki, hogy később is szövetségesem legyen, hiszen vele már együtt tudtam korábban működni. De ha az érdekem mást kíván, akkor a következő lépésnél ellenségek is lehetünk vele.
Itt melyik részére gondolsz?
LinkBack URL
About LinkBacks
Válaszol idézettel