A szerelem korhatára

[walaki]

Az együtt töltött idő és az egymásra utaltság miatt két egyet nem értő ember - kényszerből - összedolgozik. Később (több idő elteltével) pedig megbarátkoznak.
A barátság mindig kényszerből ered? Vagy lehet más oka is? Ha igen, akkor mi? Ezzel a nézeteddel nem feltétlenül értek egyet, illetve csak félig igaz. A kényszer tényleg gyakran szül barátságot, bár nem feltétlenül marad meg a kényszerhelyzet elmúltával. De barátkozni nem csak kényszerből lehet.

Sőt, van valami olyan mondás is, hogy ellenségekből lesznek a legjobb barátok. Ennek oka, hogy a két ellenségnek nagyon sok közös vonása van, ismerik is egymást, és hosszú idők óta csatáznak. Ha az ellenségeskedés oka megszűnik, akkor nagyon jó barátság ki tud alakulni közöttük, mert komoly közös múltjuk van. (Ha meg jön egy közös ellenség, akivel szemben kénytelenek összefogni, akkor még erősebbé válhat a barátságuk.)
Nem feltétlenül igaz a mondás. Az ellenségek ugyan ismerik egymást, de a közös vonásokban nem vagyok biztos, inkább a barátoknak vannak közös vonásaik, az ellenségek inkább ellentétes természetűek, ezért lehet köztük ellentét. Ezt a néhány mondatodat neveztem romantikusnak.

Az érzelmek mértéke nehezen változik az embereknél - az iránya viszont már könnyebben. Amilyen mértékben gyűlölte a másikat, olyan mértékben lehet a barátja.
Nálam inkább a mértéke változik, az iránya kevésbé.

[scs]

A barátság mindig kényszerből ered? Vagy lehet más oka is? Ha igen, akkor mi? Ezzel a nézeteddel nem feltétlenül értek egyet, illetve csak félig igaz. A kényszer tényleg gyakran szül barátságot, bár nem feltétlenül marad meg a kényszerhelyzet elmúltával. De barátkozni nem csak kényszerből lehet.

Nem mindig kényszer. Sokkal inkább közös érdekből létrejött szövetség. Mint írtam is, a kényszer csak erősít(het)i.

Nem feltétlenül igaz a mondás. Az ellenségek ugyan ismerik egymást, de a közös vonásokban nem vagyok biztos, inkább a barátoknak vannak közös vonásaik, az ellenségek inkább ellentétes természetűek, ezért lehet köztük ellentét. Ezt a néhány mondatodat neveztem romantikusnak.

Mint írtam is, az ellenségek között ha megszűnik az ellenségeskedés, akkor kialakulhat közöttük egy erős barátság. Tehát ez már magában feltételezi, hogy nincs már köztük ellenségeskedés.

Másrészt az ellenségeket nem feltétlen a más világnézet hozza létre. Sőt!
Az ellenségeskedés oka sokkal inkább az ellentétes érdek, nem pedig az ellentétes nézet. A római és a germán katona annak idején harcolt egymással, ölték egymást. Ellenségek voltak. De vajon a római legionárius melyik emberhez állt közelebb világnézet és emberi értékek szempontjából? Egy elkényelmesedett római polgárhoz, aki szőlőt falatozik a párnákon ücsörögve; avagy a germán harcoshoz, aki hozzá hasonlóan télen-nyáron a szabadban alszik és nap mint nap az életét veszélyezteti?
Bizony a két harcos valójában igen közel állt egymáshoz - egyedül az érdekeik voltak különbözőek. De ha az érdekük nem lett volna ellentétes, akkor a római katona hamarabb talált volna barátot a germán harcosok között, mint a római polgártársai körében.

Nálam inkább a mértéke változik, az iránya kevésbé.

Előfordul, bár ritkább.

[walaki]

El tudsz-e képzelni érdek nélküli emberi kapcsolatot? Ha igen, miért alakulhat ki egy ilyen kapcsolat? Ha nem, akkor miért nincs ilyen? Neked volt már ilyen kapcsolatod?

A szerelem is kialakulhat érdekből, vagy csak a barátság? Ha a szerelem is, akkor van-e érdek nélküli szerelem? Ha csak a barátság lehet érdekből, a szerelem nem, akkor miért van különbség a két érzés között?

[scs]

El tudsz-e képzelni érdek nélküli emberi kapcsolatot?

Nem.

Ha nem, akkor miért nincs ilyen?

Az ember mindent érdekből tesz.

A szerelem is kialakulhat érdekből, vagy csak a barátság?

A szerelem is csak érdekből alakul ki.

Ha a szerelem is, akkor van-e érdek nélküli szerelem?

Nincs.

[Bíborvirág]

azta!