Slambuc, puliszka, cibere? Ma már, főként a fiatal korosztály még csak nem is hallott ezekről, pedig nagymamáink, dédnagymamáink korában ismert és szeretett ételek voltak.
A pásztorok és általában a szegényebbek készítették, az arisztokrata osztályra inkább a gazdag húsételek voltak jellemzők. Ezek az ételek viszonylag egyszerűen elkészíthetőek és nem romlandók. Rendkívül olcsónak is bizonyultak, hiszen a hozzávalókat a parasz temberek megtermelték maguknak.

Slambuc
A slambuc egy méltán híres pásztorétel. Fő alkotóelemei a krumpli, a tészta és az avas szalonna. Kizárólag bográcsban készítették és a hagyomány szerint harminckétszer kellett megkeverni a legjobb hatás érdekében. A szalonna mellett az ízét a paprika adja. Pontosan nem lehet tudni, hogy mikortól készítették, de feltehetően 1850 után, a krumpli termesztése ezután kezdődött Magyarországon. Tájjellegű étel, hortobágyi jellegzetesség. Szuszinkának, öhömnek is nevezik. Az öhöm elnevezésnek van egy érdekes népetimológiai magyarázata, miszerint a pásztor, az ételének íze iránt érdeklődő szakács kérdésére csupán annyit tudott válaszolni, hogy: „öhöm”.

Cibere
A cibere egy leves, amely szintén a szegényebbek körében volt elterjedt. Rendkívül olcsó és egyszerű, emellett nagyon finom és tápláló. A cibereleves jellegének tájanként más és másféle magyarázata van. Valahol általában a főként szilvából és meggyből készült gyümölcslevest nevezik így, néhány helyen bármely savanyú levest illetve savanyító levet, néhol pedig a korpa beáztatásával elért savanyú korpalevest, levesalapot, kásaalapot. Én hallottam ezeknek az ötvözését is, szilvával és korpával.

Puliszka
A puliszkát régóta készítik, már a 17. században ismert volt, de nem tudni, hogy eredetileg honnan ered. Kukoricalisztből készül, bográcsban és kásaszerű pép lesz belőle. A szomszédos országokban is kedvelt étel. Használták köretként, de önmagában is, málénak és tokánynak is nevezik. Kukoricalisztből csak a 17. századtól készítették, ősibb formája hajdinából való, amely szintén egy gabonaféle.

Dödölle
Igazából a dödölle kapcsán többségünknek a híres népdalban lévő sorok sejlenek fel: „egy tál dödölle, ettél belőle…”. A dödölle is a puliszkánál említett hajdinából készült, amely a Fekete-tenger környékéről származó gabonaféle. Ez az étel is megfelel a bevezetőben leírtaknak miszerint finom, olcsó, laktató és sokáig eláll. Nagykanizsát nevezik eme étel fővárosának, de az ország szinte minden táján ismerték, bár nem ezen a néven.

Tarhonya
A tarhonya is tipikus pásztorétel. Tésztaféleség, amely már a 16. században előfordult a szakácskönyvekben. Leginkább a Tisza-menti vidékekre jellemző, főként Szeged környékére.

Lebbencstészta
Szintén a pásztorok gyakran fogyasztott eledele volt, amelyet a slambuchoz és a lebbencsleveshez használtak fel sok egyéb leves és pörköltféleség mellett. A tésztát nagy lapokra nyújtják, amit aztán rudakra tesznek és a megszáradt darabok leesnek egy kiterített ruhára.