A fiú-lány barátság

[Light Wave]

Sziasztok!

Azért indítom ezt a fórumtémát, mert biztosan sokan vagyunk, akik a fiú-lány barátság klasszikus problémáival nézünk szembe.

Hogy egyszerűen elkezdjem a sort, le is írom az én legfrissebb történetem, ami még csak most kezdődött el. Véleményt, tanácsot szívesen fogadok. Nem szerelmeről esik szó benne. Hogy miért mégis ide írom? Mert az érzelmek, amiket megtapasztaltam, hasonlóan sokrétűek, bonyolultak, forróak és erősek.

Tizenkilenc éves fiú vagyok, egyetemista. Van barátnőm és rengeteg barátom, akiknek nagyon nagy része lány. Valahogy ösztönösen női társaságot keresek, jobban megnyugtat, jobban megnyit egy lánybarát. A társasága sokszor kellemesebb, a belőle áradó szépség, kedvesség, a harmónia csitítja a fájdalmat és megnyugtatja a felborzolt idegeket. Alapvető tehát, hogy a női "haverok" és ismerősök közt keresem a potenciális barátokat, az igaziakat, akik nekem olyanok, mint az őrangyalok.
Hogy őszinte legyek, van egy amolyan nővér-komplexusom, amit az után neveztem el, hogy rendre az idősebb lányok társaságát keresem. (Egyébként kapcsolati téren is, barátnőm egy évvel idősebb) Szeretek felnézni rájuk, szeretem elpanaszolni a gondjaimat... egyszóval annyi embert veszek a szárnyam alá, annyian felnéznek rám, hogy sokszor vágyom rá, engem is vegyen a szárnya alá valaki.

A helyzet az, hogy az egyetemen van egy szerveződés és kaptam egy mentort. Egy harmadéves, ranglétra csúcsán álló, kedves, szép, intelligens, erős lányt, akire már eddig is felnéztem és repestem az örömtől, amikor az emailt olvastam a párosításokról. Tegnap előtt volt az első találkánk, mint mentorral és pártfogolttal és mit mondjak, csak erősödött bennem az érzés, hogy ösztönösen felnézek rá, megbízom benne, szeretem, tisztelem. És szeretnék mindent megtenni, hogy egy nagyon jó kapcsolat és igazi bartáság alakuljon ki ebből.

Furcsán és félreérthetően hangzanak ezek, tudom. Nehéz elhinni, hogy egy ilyen esetben milyen végletekig képes vagyok elmenni egy lánnyal kapcsolatos érzelmekben, úgy, hogy nem gondolok semmi szexualitásra közben. Inkább olyan ez, mintha egy kisöccs lennék.

Tehát ez a kapcsolat az én irányomból minden ilyesmitől mentes, és nem hiszem, hogy felőle bármilyen ilyesmi fennállhatna. Nem is vagyok éppen vonzó (ha anonim, akkor nevezzük nevén a gyereket) ha értitek. Ráadásul ő harmadéves, tele lehetőségekkel, már kifele tekint a főiskoláról, nem én vagyok neki a pálya és van is barátja.
Én számítok bonyodalomra, de ez az, hogy félek tőle, púp leszek a hátán, ha nagyon rátapadok. Közel akarok kerülni hozzá, ha mondhatom így, a védő szárnyai közelében, de elrebbenek az első olyan jelre, amiről úgy gondolom, zavarom. Tegnap mellette ültem, megbeszélésen a hallgatói önkormányzatisokkal, és nagyon jó érzés, feltöltő, melengető érzés volt, mintha egy kissrác lennék, aki a nagy és erős és menő nővére mellett ülhet a nagyok közt. És továbbra is, mindenféle egyéb vonzalomtól mentesen.
Kérdeztem, hogy nem akar-e majd elmenni kávézni a héten... és nem ér rá, mert elég sűrű a hete. És én nem erőltettem, nem akarom rátukmálni magam és meg is mondtam, hogy nem szeretnék púp lenni a hátán, képzelem, mostanában milyen elfoglalt, már csak a pozíciója és a suli miatt is. Szóval most így ez a helyzet velem és vele.
Bocsánat, de tényleg muszáj ezt most név nélkül kiírjam magamból.

---

Hasonló témák:

• barátság
• lány fiú barátság

[turananna]

Nincs fiú-lány barátság! A mik apcsolatunk is így indult, és most tíz éve házasok vagyunk

[Bíborvirág]

Szerintem létezik fiú-lány barátság. De ezt a hosszú levelet elolvasva arra gondolok, hogy talán erős anya-hiányod lehetett kiskorodban. Vagy talán kellett volna neked egy nővér. Én személy szerint úgy gondolom, nem mindenki képes arra, hogy "csak fiú-lány-barátságot" alakítson ki .
Szerintem mindenképpen egészséges családi légkör kell hozzá, és nagyon nem árt egy tartós partnerkapcsolat sem, mert ebben az esetben nem is gondolsz véletlenül sem másra, csak arra, mintha a testvéred lenne az a másik.
Persze, én csak egy vagyok a sok közül. Mások biztosan másképpen gondolják.

[muphpasta]

Szerintem igen is van fiú-lány barátság. Csak tudni kell kezelni a dolgokat. sokkal jobban meglehet beszélni egy a másik nemmel egyes dolgokat !

[Anathiel]

Nekem nem nagyon jönnek össze a fiúval kötött barátságok.
Vagy inkább nagyon haver,vagy beleszeretek......^^"
De egy fiú van aki igaz barátom,de ő az egyetlen.

[Bíborvirág]

Nekem nem nagyon jönnek össze a fiúval kötött barátságok.
Vagy inkább nagyon haver,vagy beleszeretek......^^"
De egy fiú van aki igaz barátom,de ő az egyetlen.

Na látod. Ezek szerint mégis van ilyen!

[noncsi0915]

Nincs fiú-lány barátság! A mik apcsolatunk is így indult, és most tíz éve házasok vagyunk

Szentem sincs ilyen barátság,ez csak egy ideig működik.....aztán az egyik többet kezd érezni a másik iránt,mint baráti szeretet.....a másik ezt nem viszonozza....volt "barátság",nincs"barátság"....tapasztalatból mondom!!
Nekem van egy "fiú" legjobb barátom,de ő meleg.......

[Colop]

Szentem sincs ilyen barátság,ez csak egy ideig működik.....aztán az egyik többet kezd érezni a másik iránt,mint baráti szeretet.....a másik ezt nem viszonozza....volt "barátság",nincs"barátság"....tapasztalatból mondom!!
Nekem van egy "fiú" legjobb barátom,de ő meleg.......

teljesen egyetértek, nem létezik barátság fiú és lány között, idő után mindenképp lesznek érzelmek, max a másik előtt titkoltak

[sziszikeh]

Én valahol hiszek benne ,de nem maximálisan.Az előttem szólókkal egyetértek.Nekem még alsóban volt egy fiú barátom,akivel nagyon régóta ismerjük egymást mindig együtt játszottunk a robotokkal meg a harcosainkal együtt építettünk várat stb. De amikor felkerültünk a felsőbe sajnos nem egy osztályba kerültünk így ez a kapcsolat megszakadt.Ő elkezdett férfiasodni fiúsabb témákról beszélni pl.: kocsik,motorok,foci ami egy lányt nem nagyon izgat.Én pedig több barátnőt találtam és én is elkezdtem csajosodni.Ha néha összefutunk a folyosón csak köszönünk egymásra nézünk és ennyi.Itt még szerencsém van hogy nem érez többet mert én se érzek iránta már semmit csak barátságot mint régen.De azért nekem mindig öröm visszaemlékezni milyeneket nevettünk kicsinek és az nekem nagyon nagy élmény volt megismerni egy ilyen embert

[Archer11]

Én mindenképpen hiszek benne! Mármint hogy létező jelenségről van szó! Honnan tudom? Mert nekem is van egy kifejezetten jó barátom, mégpedig egy LÁNY! Egyikünk se akart soha többet a másiktól, ELEVE ELHATÁROZTUK ezt, és ez a lényege az egésznek. Csinos, kedves, aranyos teremtés, kiskorom óta ismerem, sokat szórakozunk együtt, igyekszünk segíteni a másiknak a problémáit megoldani, feltétlenül bízunk egymásban és jól megvagyunk így, már vagy 15 éve! De egyikünknek sem jutott eszébe, hogy változtassunk ezen, pedig mind a 2-en szinglik vagyunk. És ez így a jó!