vivci eredeti hozzászólása
az ősrobbanás ellent mond egy csomó fizikai törvénynek pl.
Miből lettünk, hogyan kezdődött az anyag és az élet szerveződése? Volt e Ősrobbanás, és ha igen, mi vezetett ősrobbanáshoz? Hogyan alakult ki a Világegyetem? ? Ezek a kérdések mindenkit érdekelnek.
Az anyag, az élet és a gravitáció eredete és meghatározása nem eléggé tisztázott. Az ősrobbanás a kezdet teóriája, amelytől eredeztetjük az időt és a teret, az anyagot és ebből az élet kialakulását. Az ősrobbanás első időszakát, átláthatatlan, megismerhetetlen szingullarításként ismerjük, amely robbanásszerű hevességgel kezdődött. Az Aspektus könyvben a szerző kétségbe vonja az anyag, az idő és a tér Ősrobbanásra visszavezetett eredetét, a kezdeti folyamatok megismerhetetlenségét, és a kezdet, a lehetséges előzmények ismertetésére vállalkozik. Az ősrobbanást korábban Einstein is elvetette, és beépített a téregyenletekbe egy Univerzális állandót. Az Univerzális állandó helyes felismerés volt, annak a téregyenletekbe beépítése szükségszerű, amely csak így eredményezheti a máig kialakult térállapotot. A tér maga statikus, állandó, amelyben szétszóródó anyag keveredik, helyenként összesűrűsödik és szétszóródik. Valamennyi esemény sokféle időfolyamat alatt is megtörténhet, lassan, lineárisan, és különböző gyorsabb eseményekben is. A Makrokozmosz állandó és a teljes térben történő változása lokális részecske összegződésekhez, mezők kialakulásához vezetett. A mezők változási folyamata, növekedése nem végtelen lehetőségű, az előbb, utóbb összeroppan a gravitációként ismert tömörítő erő alatt.
Az Aspektus egy természettudományi területhez tartozó térelmélet kibontakozásának az első könyve. A szingularítás előtti állapotok kialakulását, a lokális ősrobbanás lehetőségét tárja fel. Az élet és az anyag kezdete, a szerveződése megismerhető. A térben lévő szerveződések rendkívül arányos, analóg szerkezetek, amelyeket fraktálrendszerként ismerünk. E szabályszerűség feltárása sok eddig nem értett összefüggésre világít rá, megérthetőbbé és egységesebbé teszi a teret és az időt, az anyagot és az élet szerveződését!
Ez a szerveződés egy fraktálrendszer, amely egy egyszerű szabálynak a különböző energiaszinteken történő megismétlődéseként a lokális mezőket egy sokszintű közös élő rendszerbe köti össze.
A hiányos ismerettel szemlélt, a jelenlegi vizsgálati eszközeinkkel, módszereinkkel át nem látható hatásrendszer sok tévedés alapjaként szolgált, amely miatt sokszor kellett a felépített elméleteket visszavonni, és helyettük alkalmasabb valósághű tudományos elméleteket állítani. Az egyik legnagyobb tévedés az ősrobbanás és a táguló világegyetem elmélete, amely fizikai magyarázatát korrigálnunk kell. Az általunk anyagként ismert matéria, a hatásmezők térhez és időhöz kötött, körfolyamatot képező szerveződésének, a környezeti értékre visszatöltődő változó buborékjainak a felfúvódásai. A tér egy élő szerveződésnek, egy végtelen kristálynak tekinthető, amely kristályrácsainak egy részén szétszóródnak, más pontjain összegződnek a változásból fakadó gömbhullámok hatásfelületeit képező kölcsönható részecskék.
A tér teljességének a homogenitását a változás töri meg, amely a látszólagos káoszon belül az önszerveződés harmonikus egyensúlyát is megtartó pulzációt alakít ki.