Kóros öningerlés
A terefere magazin hasábjain olvastam a következő írást,melyre szivesen vennék reagálásokat.
Kóros öningerlés
Van egy keleti tanmese, amelynek hőse, a gazdag üzletember egy kis halászfaluban üdül. Üldögél a tenger partján, és azt látja, hogy a helybéli halász kis csónakján reggel tízkor kievez a nyílt vízre. Pontosan délben mindennap visszatér, néhány hallal a hálójában. Megebédel, és azután csak üldögél a parton napnyugtáig. Eltelik egy hét, s a gazdag üzletember így szól:
-Mond meg nekem, te halász, miért nem evezel mélyebbre, miért nem dolgozol többet? - Minek? - kérdi az öreg. - Mert akkor tőbb halat foghatnál. - És? - Ha több halat fognál, maradna eladni valód. - És?- Ha eladnád a fölösleget, lenne pénzed. - És?- A pénzen vehetnél egy nagyobb csónakot. - S akkor mi történne? - A nagyobb csónakkal még mélyebbre evezhetnél, és még több lenne a zsákmány. - És utána?- A pénzen, amit a sok halért kapnál, felvehetnél egy alkalmazottat. - No de minek? - Így az öreg halász. - Ha lenne egy alkalmazottad, akkor már csak délelőtt kellene dolgoznod, és csak ülnél a parton egész délután. - Nem értem - rázza a fejét a halász. - Nem veszed észre, hogy én éppen ezt csinálom?
Repülőn órák alatt másik földrészre érkezünk, üzeneteinket SMS-ben kapjuk, leveleinket elektronikus úton küldjük el. Autóink egyre gyorsabbak. Életünk minden tevékenysége időkorlátok közé van ssssssssszorítva. Órára kelünk, határidőnapló szerint élünk, gyorséttermekben étkezünk.
Korunk embere a kóros öningerlés csapdájában vergődik. Már csecsemőkorában sem hagyják nyugodtan szemlélődni. Rázzák a csőrgőt az orra előtt, cumit nyomnak a szájába, ha nyikkan, mindenféle berregő nyávogó, sípoló játékot vásárolnak neki. Amikor felnő, issza a kávét, szívja a cigarettát, bömbölteti a rádiót a kocsijában. Ha otthon van, éjfélig akciófilmet néz a televizióban. Ömlik rá a sok borzalmas információ. Az ingerek örökös hajszolása egy állandó felpörgetett stresszes állapotot hoz létre, végül depresszióhoz, alvásproblémákhoz, szorongáshoz vezet. A halász bölcsessége könnyen belátható.
re: Kóros öningerlés
A történet első fele aranyos - kicsit buddhista felfogást tükröz. Nekem is tetszik, bár nem teljesen értek vele egyet. Ezt pedig pár szóval magyaráznám:
hatalom, harc, változás.
A második fele pedig nem feltétlen igaz mindenkire (és egyben visszavezethető az előző pontra is a magyarázata).
Ui.: Ha napi 2 óra halászattal meg tud élni valaki, azt megtapsolom.
re: Kóros öningerlés
Az öreg halász esetében nem a megélhetés a lényeg, hanem ellenkezőleg a "megnyugvás" életében elért javainak tökéletes kihasználása ( nem pénzben) a cél. Ezzel a felfogással teret lehetne adni a további generáció megélhetőségére, a saját harácsolással szemben. Bárcsak mindenki megtudná állni, hogy még egy "hajó" vétele helyett csak a tengerpart közelében horgászgatna ha már alkalmazottai elvégzik helyette a munkát. Magyarországon is azt tapasztaltam a rendszerváltás után elkezdődőtt a pénzhajtás, egy hajó már nem elég kell még egy, a szomszédnál nagyobb házat építeni, szebb autot venni, utazgatni. Ezzel jelenleg fel is élték a következő generáció életterét. Elfogyott a hal . Az öreg halász a napi két órányi halászgatásával tulajdonképpen e generációs megélhetőségét biztosította. Ez a bölcsesség ebben a mesében. A mese második része napjaink hibájára mutat. Nem tudunk megálljt parancsolni magunknak. Magyarországra vetitve a dolgot azt tapasztolom, hogy a jelenlegi 50-es korosztály a gyerekeikre támaszkodva vergődik. Korai rokkantnyugdíjba helyezéssel probálta az előző kormány kezelni ezt a helyzetet ahelyett, hogy "hajókat" vett volna és megtanította volna őket (nem árammal, mert létezik a gyors halászatnak ilyen formája is) halászni. ( a meglévő hajókat meg nem eladni)
re: Kóros öningerlés
Ha mindenki úgy gondolkodna, amit leírtál, akkor már régen kipusztult volna az emberi faj. Ha mindig birka módjára belenyugodnánk abba, ami épp jut nekünk, akkor egy idő után abba is belenyugodnánk, hogy kiírtson minket egy tetterősebb, feltörekvő, erőszakos faj.PirosKirály-40 eredeti hozzászólása
Szép és aranyos, mikor valaki békét, nyugalmat, szeretetet akar a világban - rózsaszín felhők meg pár vödörnyi cukrostakony kíséretében.
Szerencsére azonban a világ (és az élőlények) nem így vannak összerakva.
Érdemes különbséget tenni a nyugalom (semmittevés, helyben topogás, fejlődés hiánya), és a harmónia (harc, alkalmazkodás) között. Mert a kettő bizony nem ugyanaz.
nem elkezdődött. Egyszerűen csak folytatódott. Vagy gondolod a cocializmusban nem volt ez meg? :
Ez is butaság. Nem éltek fel semmit. Ha azt gondolod, hogy mi emberparányok képesek vagyunk ártani ilyen mértékben, akkor nézd meg ezt:
Önszabályozó rendszer, teccikérteni?
Ha túl sokan vagyunk, és nincs mit enni, akkor majd szépen éhendöglik pár millió/milliárd ember. Vagy megesszük majd egymást. Oszt jónapot; máris helyreállt a rend, van újra mindenkinek élelem meg élettér.
Ja, hogy ezalatt milliók halnak meg. És? Van másik millió, aki él majd helyette.
Ez nem is baj. Sőt, nem is kell. Mehetünk szépen előre.
A probléma abban áll inkább, hogy a saját távlati érdekeinket sem tartjuk szem előtt. Mindig rövid távra tervezünk és nem hosszúra (legalábbis a többség).
Ez valóban hiba volt - mármint a rokkantnyugdíjas dolog.
Viszont a magánnyugdíj-pénztárak pont azt segítették volna elő, hogy mindenki magáról gondoskodjon.
Most ezt az okos mostani kormányunk széttörte egy röpke pillanat alatt. Most ezek után már tényleg mindenki az állam csecsén fog lógni és onnan várja a mannát.
re: Kóros öningerlés
A magánnyugdíjpénztár a nálunk fejlettebb országokban már rég mükődik, éspedig úgy, hogy a tehetősebb, föként vállalkozók veszikezt igénybe amolyan befektetési szándékkal. Személyesen ismerek itthon is ismerek embert, aki ha vi 2000ft-ot befizetve 10év múlva kapott nem egészen 250ezer forintot. Hol van ebben a nyugdíj? kérdem én. Az egész rendszer csak arra volt jó, hogy a bankok 10 évig használhassák apénzt. Arra leszek majd kiváncsi (szegény mostani kormány), hogy a sok nemsokára lejárni fogó "nyugdíjpénztári" tagokat,hogy fogják tömegesen kifizetni,mert a pénzt ingatlanokbba fektették,melyből kiszedni a pénzt pillanatnyilag lehetlen. Ez is többek között a vétlen kormányon fog kifakadni.
re: Kóros öningerlés
A "vétlen" kormány hozta ezt a döntést...
Ha ezt nem látta előre, akkor alkalmatlan döntéshozatalra és kormányzásra.
re: Kóros öningerlés
Megsúgom, nem csak ők veszik igénybe.
Érdekes. Nekem 10 év alatt 1millió felett lett a számlámon az összeg, pedig nem voltam az a hűdenagy keresetű ember. ... Biztos bennem a hiba.
Egyébként meg pont nem kell(ett volna) kivenni. A lényege az, hogy ha benntartod, akkor öreg korodban a nyugdíjhoz hasonlóan kapod belőle a lóvét. Ha idő előtt kiveszed, akkor a szerződés értelmében sok nyugdíjpénztárnál levonások jönnek (meg ugye aszem állam bátyó is vesz el ilyenkor belőle elég sokat).
Biztos akkor azért lett több pénzem a manyupban, mint egy másik befektetésben sem - mindezt a válság ellenére.
Amit most a kormány csinált, az az, hogy elvették, amit megtakarítottam magamnak. Ezt úgy hívják: lopás.
LOL
Ez a "vétlen korány"-os dolog nagyon vicces volt. ... nevezzük inkább tolvaj kormánynak, jó?
De elmagyarázom neked, mi is a magánnyugdíj rendszer (továbbiakban manyup) lényege. Mert láthatóan gőzöd nincs róla.
(Persze lehet, tök feleslegesen írom, mert úgysem fogod érteni, de hátha valaki fogja majd...)
I. Állami rendszerben
- Mindenki a fizetésének megfelelő arányban fizet a közösbe.
- Mindeni fix időben megy nyugdíjba.
- Van minimum és maximum nyugdíj.
Ha 100ezer Ft a havi jövedelmed, akkor ebből befizetsz 10ezret (példaként 10% legyen, mert könnyebb vele számolni). Ha 1milliót keresel, akkor 100ezret fizetsz be havonta. Ha 10milliót keresel, akkor 1millát fizetsz be havonta, éveken keresztül.
Namármost:
- Aki sokat keres, az hiába fizet be havonta 1millát járulékként, öreg korában maximalizálva lesz a nyugdíja. Hiába adta sokszorosát, akkor sem kap annyit vissza, amennyit befizetett.
- Viszont nagyon sok ember az állami rendszerben nem termel meg annyit, hogy elég legyen öreg napjaira. Ennek ellenére mégis kap nyugdíjat. Sőt, van un. minimálnyugdíj is! Tehát lehet, hogy életében két szalmaszálat nem tett keresztbe, mégis kap nyugdíjat.
Következmény - három réteg alakult ki ebben a rendszerben:
a. Akik megtermelik a saját nyugdíjukat. Nem többet, nem kevesebbet. Ők nem kárvallottak, de jól sem járnak.
b. Akik sokat keresnek. Ők biza megszívják, mert nem kapnak annyit, amennyit beadtak a közösbe.
c. Van egy - nevezzük nevén - élősködő réteg, akik meg nem adtak be a közösbe annyit (vagy éppen semmit), mégis élnek mint hal a vízben a minimálnyugdíjukból.
Vajon ez utóbbinak ki fizeti ki a nyugdíját? Igen, talált, süllyedt! Az, akinek nagyobb a keresete.
Tehát a szolidaritás címén kinevelünk egy parazita réteget, akiknek nem lesz érdeke dolgozni, mert így is, úgy is kapnak majd egy minimálnyugdíjat. Nem érdeke tanulni, nem érdeke dolgozni, nem érdeke befektetni, mert állam bácsi anélkül eltartja őket.
- Ezért van akárhányszázezer "rokkantnyugdíjas" és "beteg" az országban.
- Ezért van annyi munkanélküli az országban.
- Ezért van annyi nyugdíjas az országban.
És ezeket az embereket azok tartják el, akik tisztességgel dolgoznak, adót és járulékot fizetnek. És még inkább azok tartják el, akik hajandóak tanulni, dolgozni, túlórázni, fejlődni, befektetni.
Hosszú távon viszont ez nem működik. Miért?
- Mert a nemzetünk - hasonlóan minden fejlett ország lakosságához - öregszik. Növekszik az átlagéletkor, csökken a születésszám. Ez megállíthatatlan, és szépen be fog állni egy stagnáló-kicsitcsökkenő tendenciába. Ez egyébként így természetes és normális is. A baj csak az, hogy ebben a formában egy keresőre egy nyugdíjas fog jutni, ami csődhöz vezet. Pénzügyileg nem fenntartható az, hogy egy kereső eltartson még egy embert önmagán kívül. Iletve megoldható, csak akkor ez az erőforrás máshonan megy el - többek között a gyerekektől. Amit nyugdíjjárulék címén kifizetünk, az helyette mehetne mondjuk az oktatásra is. (Jobban járna vele az ország egyébként.)
Korábban mikor egy nyugdíjasra 2-3-4 kereső jutott, nem volt gond ezzel - azért is működött akkoriban jól az állami nyugdíj. Most viszont már nem fenntartható, mert egy nyugdíjasra csak egy kereső jut.
- Ideiglenes megoldás lehetne az, ha gyereket csinálnánk milliószámra, és ezzel növelnénk a keresők számát. De az csak egy darabig megoldás. Ugyanis az ország tartalékai végesek, így csak X mennyiségű embert tud ellátni, többet nem. Tehát a gyerekek számának növelésével csak elodázhatjuk a problémát, megoldani nem tudjuk vele. Pár évtizedig frankó lehet (már ha nem lesz ezzel többb millió munkanélkülink), de utána ugyanoda jutunk, ahol most vagyunk, mert a gyerekek idővel felnőnek (lásd Ratkó korszak szülöttei - most értek nyugdíjkorba, meg is látszik az eredménye).
Tehát az állami nyugdíj idővel csődbe fogja vinni az országot.
Megoldás:
II. Manyup
(Egy ideálisabb manyupról beszélek persze.)
- Itt mindenki önmagának takarékoskodik. Tehát az állam leveszi a kezét az emberekről.
- Mindenki annyi nyugdíjat kap, amennyit félrerak magának. Nem többet, nem kevesebbet.
- Addig dolgozol, ameddig akarsz meg tudsz. Ha 10 év alatt megvan annyi pénzed, amennyivel kihúzod 150 éves korodig, akkor dönthetsz úgy, hogy elmész nyugdíjba. Ha 80 éves korodban sincs meg ez a pénz, akkor meg melózol majd 80 évesen is. Rajtad múlik.
Gyakorlatilag a nyugdíj, mint fogalom, megszűnne. Nem mondanák senkire, hogy nyugdíjas, mert nem lenne korhatár sem. Te döntenél a saját életedről. Te döntenéd el, hogy mikor hagyod abba a munkát vagy hogy meddig dolgozol, hány éves korodig.
- Amit félreteszel, az a te pénzed, azt csinálsz vele, amit akarsz. Nem veszi el az állam és nem osztja szét másoknak kénye-kedve szerint.
- Te döntöd el, hogy melyik nyugdíjbiztosítót választod. Ez lehet magán, vagy akár állami is. A te döntésed, és egyúttal a te felelősséged is.
Hátránya:
- Bizony, itt meg kell tanulni gondolkodni. Úgy hívják: öngondoskodás. Sokan, akik életképtelenek, kárvallottjai lennének ennek. De szerencsére idővel kiszelektálódnának.
- Nehéz rá az átállás az állami rendszerből - lépésekben lehet csak (a korábbi manyup rendszer lett volna az első lépés, de mi most sikeresen visszaléptünk egyet).
- Akinek nincs elég jövedelme, az biza vagy melózik 80 évesen is, avagy éhendöglik.
Előnye:
- Az emberek megtanulnak idővel gondoskodni önmagukról.
- Megszünne a parazita réteg, mert vagy éhenhalna, vagy rákényszerülne arra, hogy dolgozzon/tanuljon rendesen, mert különben nem lesz mit ennie.
- Aki tisztességgel, rendesen dolgozik és tanul, attól nem venné el senki a többlet energiával szerzett pénzét, mert az az ő pénze lenne.
- Nem lenne csődközeli helyzetben az ország, mert mivel mindenki magának spórol, így az államnak nem kell kitermelnie a nyugdíjasok pénzét.
- Ha valakinek fájna esetleg, hogy vannak olyanok, akiknek nem lenne nyugdíja, annak adott a lehetőség, hogy a saját pénzéből adakozzon.
- Amit megspórolsz pénzt, azt örökölhetik az utódaid, avagy bárki, akit megnevezel. Nincs az, hogy ha elüt az autó nyugdíj előtt egy évvel, akkor elúszott az egy élet alatt félretett pénzed. Itt a pénz a tiéd - csak befekteted egy biztosításba.
Szóval összességében egy nagyon király rendszer lenne.
Leginkább egyébként azok hőbörögnek ellene, akik a parazita réteghez tartoznak, illetve azok, akik szocialista/kommunista felfogású emberek, és imádják az "együtt-egymásért-szeressükegymást"-féle szolidáris taknyot.
Mutatok egy példát, mert lehet, hogy így nehezen érthető.
Vegyünk két alanyt. Egyik neve X másiké Y.
X dolgos, serény ember. Gyerekkorától kezdve tanul okosan, mert tudja, hogy ez később megtérül. Délután, miközben akár a haverokkal is csavaroghatna, helyette előveszi a leckét és tanul. Már középiskolában megszerzi az első nyelvvizsgáját, egyetemen a másodikat. Egyetemen a tanulás mellett dolgozik, gürizik, hogy meglegyen a diplomája és legyen pénze a pályakezdéskor. Mikor kikerül az egyetemről, dolgozik ezerrel, sokszor túlórázik, stb. Mellette meg még tanul is tovább, és szerez még egy diplomát vagy más végzettséget. Fejlődik.
Ezután - bízva a képeségeiben, munkájában - még be is fekteti a megkeresett pénzét. Mondjuk vállalkozó lesz és kockáztat. Nem elégszik meg az alkalmazotti bérrel, hanem a félretett vagyonából alapít egy vállalkozást. És itt is dolgozik, gürizik, tanul a saját kárán. Ráadásul még másoknak is ad ezzel munkát!
És idővel - ha jól csinálta - lesz sok pénze, dől a lé.
Keres mondjuk havi 5milliót 35 évesen. Ekkor kezd családot alapítani, házat, luxusvillát, stb.-t venni, nyaralgatni. Megérett a gyümölcs, lehet szüretelni.
Y ellenben lusta volt már kisiskolás korában is. Cseszett tanulni, nem csinált leckét, lógott órákról, délután csavargott. Később is csak nagy nehezen végezte el az általánost, talán esetleg felvették valami ipari szakmunásképzőbe, ahonnan aztán ki is rúgták.
Mivel pénze nem volt, így valami melót kellett találnia. Alkalmi munkákból élt, hol innen bocsájtották el, hol onnan. Volt, hogy fél évet táppénzen töltött kamu indokokkal, volt, hogy másik fél évet meg munkanélkülin. Összehozott 1-2-3 gyereket, akár különböző anyáktól, holott már az ágyban látszott, hogy nem fogja tudni tisztességgel eltartani őket. Később elvált.
Amikor dolgozott, akkor sem vitte túlzásba. Ott lógott, ahol csak tudott.
(Ha valaki véletlenül ráismerne Y személyében az átlag magyar melósra ... az nem a véletlen műve!)
Nézzük, mit adott X és Y a társadalomnak.
Kezdjük Y-al:
... ööö ... semmit. Amennyi hasznot hozott, annyit el is vitt a munkanélküli segély, a táppénz, meg a többi.
Lássuk X-et, ő mit tett le az asztalra:
- Ő tanult sokat. Mi ez? Lemondás. Lemondott arról, hogy szórakozzon, diszkóba járjon, lemondott a vidámságról a haverokról (legalábbis részben). Helyette tanult.
- Dolgozott sokat. Mi ez? Lemondás. Lemondott a szabadidejéről, lemondott a családról, lemondott ezernyi dologról. Csak hogy legyen több pénze, amit aztán befektethet.
- Befektetett. Mi ez? Kockáztatás. kockáztatta a pénzét, kockáztatta az addigi munkáját, stb.
- Bejött neki (mert tanult eleget hozzá) -> így munkahelyet teremtett másoknak a vállalkozásával (kockáztatásával).
Y nem mondott le semmiről, nem adott semmit, nem kockáztatott semmit. Csak éldegélte a kis életét.
X lemondott vidámságról, kockáztatott ezer dolgot, befizetett milliókat a közösbe.
Ennek ellenére az állami nyugdíjrendszerben mindketten jogosultak a nyugdíjra.
Hiába nem adott Y semmit a társadalomnak, mégis kap egy minimálnyugdíjat!
Hiába adott X évente akár sokmilliót is a társadalomnak, mégsem kaphat többet, mint a maximum nyugdíj!
Ez vajon igazságos?
Igazságos, hogy egy parazita élősködjön mások munkáján, idején, kockáztatásán, pénzén? Igazságos, hogy az egyik munkájából élősködjön egy másik ember?
Egyértelműen nem.
Sajnos azonban az állami nyugdíj ezt okozza, és ezt segíti elő.
Parazitákat nevel. Ugyanúgy, mint a mostani munkanélküli-, családi-, EÜ- és egyéb támogatási rendszerek is. Mások által befizetett állami pénzen élősködő réteget nevel sok emberből, ahelyett, hogy rávenné (rákényszerítené) őket arra, hogy a saját sorsukért tegyenek valamit.
A magánnyugdíj rendszer ugyan nem szolidáris, de nem is nevel parazitákat és nem viszi csődbe az országot.
Ha meg valaki szolidáris akar lenni másokkal, akkor arra használja csak a saját pénzét, és ne másokéból jótékonykodjon. (Ez utóbbi meg már a saját véleményem.)
Uff
Talán így érted, hogy mi is a különbség a két rendszer között.
re: Kóros öningerlés
Először is a régi rendszerben, mint ahogy írtad 3-4 ember tartott el egy nyugdíjast. Ez eddig igaz is csak a befizetett nyugdíjat az állam libamájas vacsorákra költötte miközben a különbözetet elkülönített számlákon ugynevezett nyugdíjalapba kellett volna kamatoztatnia, befektetnie. Az átlag embertől nem lehet elvárni, hogy a pénzpiacon kiigazodva pénzét kezelje. Példádban az x ember különleges, tehetséges adottságokkal megálldott lény, melynek részére találták ki pontosan a magánnyugdíjrendszert. Az Y viszont nem biztos, hogy a saját hibájából, inkább képességeinek behatározódása az oka. Kár egyébként, hogy manapság csak egyetemi végzettséggel találsz magadnak munkát, az elromlott autód generátórát csak szakszervizben cserélik ki, ahelyett, hogy a sarki szervizben dolgozó szaki a szénkefét (ez szakszó, nemvagyok benne biztos hogy a diplomáddal érted) féláron kicserélné a teljes generátor helyett. Hát nekik lenne kitalálva az állami nyugdíj. Visszatérve az elejére legalább most már igéretet kaptunk, hogy a befizetett nyugdíjat (sajnos a régen befizetetteket azonnal másra költötték) végre a helyére kerül.
re: Kóros öningerlés
Igazam volt. Valóban nem értettél belőle egy büdös szót sem.
Nyilván nem fogom koptatni tovább a billentyűzetet miattad, hogy megértsd.
Egyébként meg nincs diplomám, és nem is tervezek szerezni.
(Ígéretet meg már kaptunk másra is, mégsem lett belőle semmi: "radikális adócsökkentés"; "megvédjük a magánnyugdíj pénztárakat"; "nem az emberekkel fizettetjük meg", "csökkentjük az állami apparátust", stb. stb.)
re: Kóros öningerlés
Az átlag magyar melósról meg ihun-e pár kép. Ilyenre gondoltam (kattints rájuk, hogy nagyobb legyen):
---
Bármily hihetetlen, a emberek kb. 20%-a hasonló mentalitású. Nem csak nálunk, hanem a világon mindenhol. (Amit egyébként egy német kutatás is kimutatott, pedig Németországban azért pöttyet jobbak a megélhetési lehetőségek.) Minden társadalomban kialakul egy parazita réteg, amelyik élősködik a többin. Hol nagyobb az arányuk, hol kisebb, de mindig megvan ez a 15-20% körüli arány. Feltéve persze, ha lehetősége van rá a szociális háló meg a többi szolidáris marhaság miatt.
És az ilyeneket az tartja el, aki rendesen dolgozik meg tanul.
LinkBack URL
About LinkBacks
Válaszol idézettel
