Történelem

[Archer11]

Én elsősorban azért egy ókori példát emeltem ki, mert akkor még nem volt tank, repülő és egy csomó modern dolog, ami előnyt jelent, szóval semmi modern technika, a felek szinte egyenlő fegyverekkel harcoltak, sztem ahhoz nagyobb stratégiai érzékre volt szükség, mint egy olyan ellenfélnél, akinek gyengébb páncélosai, kisebb hatótávú tüzérsége, lassabb repülői, vagy kisebb hajói vannak. Sokkal személyesebbek voltak a kézitusák, mint a WW2-ben! Az ókorban látták annak a személynek az arcát, akire rálőttek, vagy közelharcoltak a kicsi lőtáv miatt. De úgy 60-65éve? A legtöbb embert nem kézitusába, hanem tüzérséggel, légicsapással, vagy páncélossal öltek meg, szóval nem is látták, kivel végeztek, túl személytelen De igaz, a WW2-ben is sok érdekes csatáról esik szó, csak az én ízlésemnek túl modern!

[scs]

Volt akkoriban is tank (harci elefánt) ami modernnek és hatékonynak számított.
Régebben is gondolkodhatot sok ember hasonlóan. Ilyen lehetett, mikor az ősember elkezdett azon agyalni, hogy
"bezzeg a régi szép időkben, amikor még puszta kézzel téptük ki a másik szívét ... most meg itt ez a modern kőbalta!"
Utána jött a fémfegyver, íjak, páncél, lovak, harci kocsik, számszeríj, lőfegyver, atombomba. Mindegyik hozott valami újat, de a harc az harc maradt és az is fog maradni ezek után is. A lényege pont az alkalmazkodás az új helyzethez.

[(°_°)єzєl (°_°)]

Nekem is tetszik a törti de azért maradok a nyelv tanulásnál

[dena]

Sziasztok, tudtok segíteni? Olyan 19. századi történészeket keresek, akik Mátyás királlyal, esetleg a uralkodásával foglalkoztak

[walaki]

Nekem saját véleményem van a magyar történelemről. Egy közvéleménykutatás szerint a magyarok többsége Szent István korát, Mátyás király uralkodását és a Kádár-rendszert hozná vissza leginkább. Én ezzel nem értek egyet teljesen. Szent István egy véres kezű uralkodó volt, aki úgy jutott hatalomra, és úgy érvényesítette az új öröklési rendet, hogy kiiktatta a régi rend szerint a sorban előtte állókat. Koppányt csatában legyőzte, majd felnégyeltette (állítólag Veszprém körül volt a csata, a legenda szerint ezért Csatár-hegy a Csatár-hegy, a Fejes-völgy pedig azért Fejes-völgy, mert oda tűzték ki Koppány fejét); Vazult pedig megvakíttatta és fülébe forró ólmot önttetett, így tette alkalmatlanná az uralkodásra. A sors igazságtétele, hogy István túlélte gyermekeit, először egy unokaöccse, Orseolo Péter örökölt, egy ideig ők váltották egymást a trónon Aba Sámuellel, aki szintén István rokona, majd a megcsonkított Vazul fiai jutottak hatalomra, és Vazul leszármazottai uralkodtak egészen III. Andrásig, az utolsó Árpád-házi királyig. Mátyás lehet, hogy tényleg olyan igazságos volt, ahogy a népmesék állítják (az biztos, hogy korlátozta a nemeseket és erős kézzel uralkodott), és ő honosította meg felesége, Beatrix királyné révén a reneszánsz kultúrát Magyarországon (egyik legműveltebb uralkodónk volt), de az ő uralkodása alatt sem volt minden szép és jó. Keményen adóztatta a nemeseket és a népet, és szinte mindig háborúzott valakivel. Legtöbbször a törökkel, de néha az osztrákokkal (Béccsel) is. A Kádár-rendszerről még írok a történelmi hibáknál, itt csak annyit, hogy tényleg jobb volt, mint ma. Szerintem a magyarok 3 nagy hibát követtek el a történelem során. Időrendben az első Szent István megkoronázása volt. Pontosabban már a fejedelemmé választása is. István ugyanis erőszakosan terjeszette a kereszténységet, és módszeresen irtotta a rokonait. Nem biztos, hogy jó volt nekünk a kereszténység, mert így hazánk függőségbe került a katolikus egyháztól. Jó ötlet volt szövetséget kötni a németekkel (anélkül, hogy a császár alá rendeltük volna magunkat), és feleségül venni a császár egyik rokonát, és akkor még a pápa is elég nagy hatalom volt ahhoz, hogy jóban legyünk vele, de inkább csak szövetséget kellett volna kötni, és megengedni, hogy keresztény legyen, aki akar, de nem kellett volna az ősmagyar kultúrát üldözni, és az egyház alá rendelni az államot (pl. olyan értelemben, hogy az esztergomi érsek koronázza a királyt, tehát az egyház mondja meg, hogy ki legyen az uralkodó). Így a magyarság elvesztette a kultúráját, és nehezen tudtak alkalmazkodni egy olyan valláshoz, amelyet parancsszóra kellett követniük, és amelynek a szertartásaiból egy szót sem értettek, hiszen nem magyarul, hanem latinul folytak még akkor a misék. A második nagy hiba Mária Terézia megkoronázása volt. Mária Terézia nem volt rossz uralkodó, de a megkoronázásának hosszú távú következményei a mai napig érezhetők. Miért? Mert akkor elmulasztottuk a lehetőséget, hogy vér nélkül, erőszak nélkül és ellenállás nélkül erős és független állam legyünk. Nem kellett volna elfogadni a Pragmatica Sanctiot, hanem hagyni kellett volna, hogy Mária Terézia nélkülünk vívja meg az osztrák örökösödési háborút, saját, magyar királyt kellett volna választanunk arra hivatkozva, hogy a Habsburg-ház férfiágon kihalt, Mária Terézia révén női ágon öröklődött tovább (csak a nevüket tartották meg, egy kis módosítással: Habsburg-Lotharingiai ház lettek, és leszármazottaik még mindig a Habsburg nevet használják), de nem így történt. A nemesek nem gondoltak bele, hogy ez a lehetőség az ország függetlenedésére, hanem felkiáltottak: "Életünket és vérünket!" (pontosabban a paras ztokét és a polgárokét, hiszen őket sorozták be a hadseregbe), és ezzel törvényes uralkodónak ismerték el Mária Teréziát. Pedig ha nem koronázták volna meg, akkor nem az ő utódai uralkodtak volna a 20. század elejéig, nem lett volna Habsburg trónörökösünk, Ferenc Ferdinánd, akinek a halála miatt kitört az első világháború (a háború persze akkor is kitört volna, csak mi maradtunk volna ki belőle, mert csak az osztrákokat zavarta volna a Habsburg trónörökös halála, minket nem), semleges ország maradhattunk volna (és tudjuk, hogy Svájc is azért lett gazdag ország, mert mindkét világháborúban semleges volt, ezért mindenki oda menekítette a pénzét), nem lett volna Trianon (ami a nemzeti öntudatunk sérelménél nagyobb bajt is okozott: elvették a legtöbb nyersanyag-forrásunkat, pl. az erdélyi sóbányákat, a Kárpátok erdeit, mint faanyagot, és a Kárpátok területén nyílt bányákat, amelyekből értékes fémeket nyertünk ki, stb.), nem sodródtunk volna bele a 2. világháborúba (amit szintén elvesztettünk), és nem kellett volna újjáépíteni az országot. Gazdag és erős ország lehetnénk, mert védene minket a Kárpátok vonulata, nem vesztettünk volna el 2 háborút, hozzánk is menekítettek volna pénzt (főleg tőlünk keletre eső országokból, akikhez közelebb vagyunk, mint Svájc, pl. a nagy orosz birodalomból, ami már a cárok idejében is, és később Szovjetunió néven is gazdag ország és erős nagyhatalom volt), és megmaradtak volna a nyersanyag-forrásaink, ráadásul jóban lehetnénk a szomszédainkkal, mert nem lenne állandó feszültségforrás a határon túli magyarok helyzete, hiszen mind a határainkon belül élne. Ezek a hosszú távú következményei Mária Terézia megkoronázásának, amelyek persze csak most, utólag látszanak, de a magyar nemesek már akkor belegondolhattak volna, hogy az osztrák örökösödési háború jó ürügy lehetne új király választására és az osztrák birodalomtól való függetlenedésre. Nem tették meg. A harmadik nagy történelmi hiba, amit elkövettünk: az 1989-90-es rendszerváltás. Egyetértek a közvélemény-kutatások résztvevőivel abban, hogy a Kádár-rendszerben jobb volt élni, mint ma.

1. Akkor volt magyar ipar - most vagy nincs, vagy külföldieké.
2. Akkor volt magyar mezőgazdaság - mostanra szétverték.
3. Akkor nem voltak sem hajléktalanok, sem munkanélküliek - most tele vannak a városok mindkettővel.
4. Akkor a közbiztonság is nagyobb volt, mint most, és a létbiztonság is: stabilabbak voltak a munkahelyek.
5. Akkor még volt megoldás a szegényeknek, akiknek nem telt lakásra: tanácsi bérlakások, munkaásszállók, szolgálati lakás. Ma már egyre kevesebb az önkormányzati bérlakás, céges lakások meg már szinte nincsenek is, legfeljebb albérlet támogatást fizet a cég, de nem mindegyik...
6. Akkor kiszámíthatóbb volt az élet, és az emberek többsége tudott egy kicsit félretenni, jobban éltek, mint ma. Nem voltak nagyon gazdag emberek, de nagyon szegények sem, egyenletesebben oszlott el a pénz a társadalomban.
7. Akkor jobban megbecsülték a munkát (pl. munkaversenyek).
8. Akkor nagyobb ünnepek voltak - ma nincs az akkori május 1-jei felvonulásokhoz hasonlóan nagyszabású ünnepi rendezvény.
9. Akkor minden és mindenki azt hirdette, hogy milyen vidám az élet (pl. mozgalmai dalok) - ma minden híradó tragédiákról, katasztrófákról szól, még a meteorológus is akkor mosolyog, ha villámlást és ónos esőt jósolhat.
10. Akkor kevesebb sztrájk és tüntetés volt, mint most.

Mi volt rossz a rendszerben? Talán csak 3 hibája volt, de kettőt már kompnzáltunk, nem lett jobb, csak más, a harmadik meg kibírható.

1. Akkor kötelező volt az orosz nyelv, de lehetett nélküle boldogulni az életben - most meg az angol lett szinte kötelező, hivatalosan nem az, de egyre nehezebb boldogulni nélküle.
2. Akkor nehéz volt külföldre utazni, mert nem mindig és nem mindenkinek adtak útlevelet - most nehéz külföldre utazni, mert nem mindig és nem mindenkinek van rá pénze.
3. Amit nem cseréltünk más rosszra, de meg lehetett szokni: az "elvtárs" megszólítás. Az volt a baj vele, hogy mindenki így szólított mindenkit. Ha elemezzük egy kicsit a szót, hogy mit jelent, akkor kiderül, hogy az elv-társ szó velünk azonos elvű embereket jelez. Márpedig akkor sem volt mindenki azonos elven, pl. egy párttag és egy párton kívüli, mégis így kellett szólítaniuk egymást. Ez volt a baj ezzel a megszólítással, de meg lehetett szokni, ha nem gondolunk bele a jelentésébe, hanem csak egyszerű formai követelménynek fogjuk fel. (Biztos, vagyok benne, hogy az emberek 80-90%-a nem gondolt bele.)

Tehát a Kádár-rendszer a lakosságnak sokkal jobb volt, mint azóta bármelyik másik kormány. És sokkal jobb volt egy megegyezésen alapuló döntéshozatal, mint most a folytonos vita a pártok között. És ha valaki úgy gondolná, hogy ehhez még túl fiatal vagyok, és nem tudom megítélni (1980-ban születtem), akkor elárulom, hogy szüleim és nagyszüleim is ugyanezt gondolják a rendszerváltásról. Ők pedig már nem túl fiatalok hozzá, felnőttként is megtapasztalták a rendszert.

[walaki]

Az előző hozzászólásomból valaki kimoderált egy "földműves" jelentésű p betűs szót. Nem negatív értelemben használtam, hanem az eredeti értelmében, egy társadalmi réteg megjelölésére. Kérném visszatenni a szövegbe.

[g-easy]

Azt nem valaki moderálta ki, hanem a cenzúrázott szavak között van. (a fórum automatikusan átalakítja) de akkor egy szóközzel visszaállítom.

[scs]

walaki

Részben egyetértek veled. Részben meg nem.

"Szent István"
Egyetértünk. Ugyanakkor itt nem volt másnak beleszólása a dologba. Itt erőszakos hatalomátvétel volt, hasonlóan ahhoz, ahogy más országokban is végbement ezidő tájt (dánok, lengyelek, stb.)


Mátyás
Valóban igaz, amit írsz. Mátyás egyébként egy hasonlóan erőszakos emberke volt, mint abban a korban sokan mások is. Nem sokkal maradt el Vlad Tepes színvonalától; előfordult nála is, hogy pár tucat nemest (ami azért elég komoly volt akkoriban) keresztre feszíttetett egy hegytetőn vagy hol. ... Hát ja, valahogy fenn kell tartani a rendet.
Mindenesetre Árpád mellett nekem ő az egyik magyar "példaképem", mint uralkodó. Okos, számító, kellőképpen erőszakos és agresszív, emellett művelt, és távlati célok vezérlik. Előrébb lát az orránál meg a saját kis életénél.
Elég baj volt, hogy halála után Kinizsi Pál meg Magyar Bálint elárulták őt meg a fiát. Ha halála után Corvin János hatalomra kerül, akkor egészen máshogy alakulhatott volna a mi kis történelmuünk.
Mondjuk ilyenen kár morfondírozni (bár jólesik). Hiszen más lett volna a történelem is, ha a tatárokat Béla megveri, vagy ha Nagy Lajos halála után nem Luxemburgi Zsigmond jön, hanem a szintén Anjou Kis Károly kerül a trónra. És még sorolhatnánk a "mi lett volna ha" sztorikat.


"Mária Terézia"
Dettó. Én is így vélekedek erről. A magyar nemesség elég sokszor elárulta már az országot. De ez azért magyar jellegzetesség. nem volt még az elmúlt 1000 évben olyan, hogy a magyar összefogott volna a magyarral. Hogy más példát ne mondjak, és maradjunk a korszaknál: szabadságharcok. Egyiknél sem volt meg a nemzeti összefogás - el is vesztettük mindkét háborút. Holott jó eséllyel megnyerhettük volna mindkettőt. (Pl. a labanc kifejezés sem az osztrákokat jelentette eredetileg, hanem a császárhű magyarokat. A Tenkes kapitányában sem véletlenül beszélnek magyarul a labancok - ők császári katonák voltak, de magyarok. Ez azért elég sokat elárul arról, hogy milyen szintű is volt az összefogás a magyarság részéről a szabadságharc oldalán.)


"Kádár-rendszer"
Abban igazad van, hogy sok dolog jobb volt akkor.
De sok dolgot nem veszel figyelembe. Én sem sokat éltem akkoriban, tehát nagy rálátásom nincs az akkori életre. De akkoriban is voltak mutyizások, csalások, lopások, stb. És azért emlékszem én olyanra, mikor lementünk az ABC-be és nem volt szinte semmi (és ez már a 80-as évek végén volt). Bementél az üzletbe, és félszáraz kenyéren, pár konzerven és romlott tejen kívül mást nemigen találtál. De volt, hogy áramszünet volt - központilag. Mert ugye árat emelni nem mertek, viszont fizetni kellett érte. Ergo inkább kikapcsolták naponta pár órára, hogy annyival kevesebb legyen a fogyasztás. Hofi is beszélt erről egy előadásában:
"Mikor nincs? Este nincs. Hogy lássák, hogy nincs."
Szóval azért az a rendszer sem volt olyan húdejó. Persze sokan visszasírják. Mint ahogy Mátyást is visszasírták, pedig a maga korában utálták a legtöbben. A maga idejében Kossuthot is sokan utálták. Ma meg nemzeti hős meg miegymás. Az embereknek soha nem jó az, ami éppen van. Mindegy mit adsz nekik, akkor sem lesz jó. Viszont a múltra szívesen visszaemlékeznek. ... Bár nagyanyám (szintén élt elég sokat a múlt rendszerben) nemigen szimpatizált a szocikkal és nem sírta vissza a régi rendszert egy picit sem. Igaz, neki az 50-es években nem egyszer lesöpörték a padlásukat, megverték párszor, és még 56 után is előfordult, hogy kaptak a "jóból".


Rendszerváltás
Ezt én nem is nevezném rendszerváltásnak. Mert nem volt az.
Inkább rendszer-átmentés volt (vagy gengszterváltás). Ha most még mindig az MSZMP lenne hatalmon, meg itt lennének az oroszok, akkor is a Parlamentben 80%-ban ugyanazokat az embereket látnád, mint akik most ott vannak.
Nézd csak meg jobban, hogy kikkel van tele most is:
- Orbán - KISZ titkár
- Matolcsy - MSZMP KB tag, III/2 besúgó
- Pintér - MSZMP KB tag
- Gyurcsány - KISZ titkár
- Dajcstompi - KISZ titkár
- Stumpf István - hazafias Népfront alelnök
- Schmitt Pál - MSZMP miniszterhelyettes
- Pozsgay Imre (igaz, nincs most a Parlamentben, de ő írja az alkotmányt, izé alaptörvényt) - MDP és MSZMP KB tag (igen, már a Rákosi-rendszerben is kommunista párttag volt, 56-ban meg nem kicsit ekézte a forradalmárokat; 18 éves korától hithű kommunista a csávó)

Nem is sorolom tovább, mert értelmetlen.
A mai magyar politikai "elit" 80%-ban egykori kommunisták avagy azok utódai, haverjai, függetlenül attól, hogy épp melyik pártról beszélsz. Amelyik meg legjobban hangoztatja a kommunista-ellenességét, az a leginkább kommunista. Csak átmentették a hatalmukat. Ha nem lett volna ez a rendszerváltásnak csúfolt akármi, akkor is ők lennének most hatalmon. Romániában legalább valamilyen szinten volt rendszerváltás, bár nem a legjobb ott sem. Viszont a forradalomban azért sok egykori párttagot lekapcsoltak/elűztek/elvették a hatalmát. Nálunk nem volt váltás, ugyanazok vannak, akik azelőtt voltak. ... Pedig igazán ideje lenne már egy valódi rendszerváltásnak.