Twitter

[walaki]

Valaki megmondaná pontosan, hogy mi az a Twitter, mire jó és hogyan lehet használni? Mindig hallok róla, hogy ott lehet híreket olvasni, híreket terjeszteni a neten, üzenni egymásnak, blogot feltölteni oda, vagy ott megírni és saját blogunkban megjeleníteni, de soha nem derült ki pontosan, hogy mi az és mire jó. Ha regisztrálnék, nyilvám megtudnám, de előtte szeretném tudni, hogy egyáltalán érdemes-e regisztrálni.

[g-easy]

A twittert kb. úgy kell elképzelni, mint egy iwiw/facebook üzenőfalát.. de csak azt.. a különbség: az iwiw és fb (ha csak lenem tiltasz ismerősöket) egy oda-vissza dolog. Bejelölnek, ha visszajelölöd, akkor onnét kezdve látjátok egymás üzeneteit. a twitteren ez úgy van, hogy akit te követsz, annak az üzeneteit te látod, aki téged követ, az meg a tiédet látja.. ha oda-vissza követitek egymást, akkor majdnem olyan, mint egy iwiw/facebook üzenőfal. A másik lényeges különbség, hogy itt nincs semmilyen alkalmazás (nem lesz tele azzal, hogy akit követsz az éppen kiszórta a cyber-trágyát a cyber farmjára..) illetve egy twitt az maximum 140 karakter.. így a sok rizsázás is elmarad, tömör, velős, lényegre törő üzenetet kell írni.. Lehet "retwittelni", ami kb, ugyan az, mint a facebookon, amikor valaki megoszt egy érdekes dolgot, aki ismerősöd.. és te egy klikkel szintén megosztod, akkor nem csak azok látják, akik annak voltak ismerősei, aki először megosztotta, hanem innét kezdve a te összes ismerősöd is. (twitteren a te összes követőd is) .. Amíg a facebook egy valós kapcsolati hálót vetít le (ugye ott is azok az ismerőseid, akik a valós életben is) addig a twitteren azt követed, akinek érdekel a véleménye.. ha az épp az usa elnöke, vagy a jessica alba akkor azt.. míg a facebookon fura lenne bejelölni ismerősnek..

[walaki]

És tudok róla, ha valaki követ engem?

---

Népszerű témák:

• Yamm.hu
• Twitter

[g-easy]

Persze.. blokkolni is tudod, akkor nem lát semmit abból, amit írsz..

[pazsit]

Kedves walaki, Magyarországon nagyon gyerekcipőben jár még a Twitter. Mindenki a Facebook tulajdonságait keresgéli rajta. Be akartam linkelni egy blogposztot, de még nem hagyja a rendszer, így bemásolom a lényegét:

Ha rákeresünk a hazai közösségi vibrálásban élenjáró nevekre a csiripvilágban, a számok felől bizarr az eredmény. Száznyolcvanezres olvasottságú kedves blogunkat követik vagy százharmincöten. Másik kedvencünk még csak profilt sem lőtt magának, bár egy-egy lelkes olvasója legalább kilinkeli a posztokat. A legnépszerűbb techblog persze irtó profin tolja, angolul és tisztesen összegyűlt közönség előtt. Na ja, könnyű neki, posztmodern módon a környezet éppen a saját világát tematizálja és vica verza. De már némelyik szintén meglehetősen hivatkozott kollégája ugyanitt szőrén-szálán megtalálhatatlan.

Miért?

Több válasz van. A márkák többsége nem gondol bele, hogy a Twitter egészen másra való, mint a Facebook. Hajlamos ugyanazt a hangulatot keresni rajta. A sörözést, a tábortüzet, a csacsogást. Hát az ott nincs. De nem is ígérte senki. A privát Facebook offline alapja valóban a laza, pezsgő, elszállós beszélgetés, az együttlét, a közös élmény akár tízegésznullanullás richterereje. A Twitter hagyományos bázisa ezzel szemben az a mozdulat, amint bekapcsoljuk a rádiót pontban nyolckor, és meghallgatjuk a híreket. Erre, ugyebár, elég nehéz trécs-, pletyka- vagy szakmai eszmecsere-központú lattehaverságot építeni.

Ám sajnos ott a melankolikusabb magyarázat is. Mi, magyarok egyszerűen nem vagyunk ahhoz hozzászokva, hogy a társadalom, _minden_ fogyasztói társadalom értünk van, ránk épül, belőlünk él. Hogy ő fut utánunk. Nem olyan természetes számunkra, hogy a szolgáltatás és a márka üstöllést orvosolja az őt illető gondjainkat, mint a levegő. Ha valami elromlott vagy nem úgy működik, mint ahogy azt ígérték, szerintünk nekünk az jár, hogy ötvenkét percen át hallgassuk a Für Elise megcsúfolását a pénzünkért, majd egy indignált alkalmazottal ne jussunk semmire. Hogy ne akarjanak aláállni a saját merkantil-felelősségüknek, ne bocsássák meg, hogy már megint dolgozni kell. A vállvonogatással szemben a természetes az volna, hogy kezét-lábát törje ÉRTEM az a cég, az a név. Nyilván az sem helyes, ha vásárlóként erre az önérzet karikatúráját, azaz a fogyasztói arroganciát kapjuk elő. Ha az első reflexet sikerrel elsajátítanánk, az utóbbi magától eliminálódna. Csodásan gazdaságos megoldás lenne.

Szóval nem reflexünk, amivel a Twitter világszerte tarol: a fogyasztói folyamatokat felgyorsítani és leegyszerűsíteni. A meztelen üzenet úgy néz ki, hogy felugrom Twitterre, lövöm a kérdést, mennyibe kerül egy új hepa a porszívómhoz és melyik üzletükben lehet kapni, tíz percen belül érkezik a válasz. Hogy azt tvítelem, hello, itt állok az iksz ipszilon elektronikában, és sehol egy eladó, valaki, valaki. Hogy a benzinkúton félreállva megkérdezem csak úgy, a levegőbe, Heves megyében melyik a legjobb étterem, amire a vendéglők már Hatvan előtt tülekedve szórják a címüket. Márka tűkön, vevő bársonypárnán. Sok kínzóan szar fícsöre mellett ez ugyanis a kapitalizmus egyik alapvető jellemzője.

Szép estét kívánok, szia.